dufmar blogja

Dombok zöld fehér
harci gúnyája
már a békét sejteti,
zászlót bontanak
halványkék ibolyák,
fűszálak rejtekin.

Napsugár oson,
gyanútlan fagy felé,
folyókon villan ezüst,
lopakodik a langymeleg
márciusi idő, a tavasz
így megtestesült.

Latyakpocsolyák mélyét
az életnek adta át,
Nincs nagyobb szentség!
Magok halálában
feltámadó örök
érvényű keresztség!

Asszociáció József Attila Reménytelenül című versére:

   


   Egy csóva repült a nádas felett, megvilágítva a gyékény barna virágzatát. Suttogás hallatszott a ladikból.
 -Reméljük valaki észreveszi a jelzést és segítségünkre siet -mondta a szakállas fickó.
 -Én is remélem, mondta a társa.
- Soha nem gondoltam volna, hogy eltévedek ebben a mocsárban, hisz itt nőttem fel, bár  évek óta nem jártam erre, még szerencse, hogy a feljegyzéseink a vízi madarakról nem estek a vízbe.
 -Nézd csak valaki észrevette a jelzést és tüzet gyújtott a parton, kiabáljunk!
 -Itt vagyunk, itt vagyunk! -a kiabálásra vadkacsák röppentek fel, békák ugrottak a pandalról a vízbe a ladik imbolygásától, amit az izgatott kutatók mozgása keltett.
    Erőfeszítésük hiábavaló volt. Messze a parton egy kéve nád lobogott vésztjóslóan.


Dufek Mária
2018.01.14.

   A térkő a sétálóutcán elmozdult a helyéről, de ez senkit sem érdekelt.Különböző bokákat látott megbicsaklani, idős asszonyok dagadt bokáját, ifjú hölgyek kecses bokáját és számos tűsarkú cipőt viselő bokát. Volt aki a cipője sarkát is otthagyta.
   Szegény térkövet az emberek szidták és olyanokat is hallott, amitől a bal sarka, ahol még a térköveknek is a szívük van még mélyebbre süllyedt szégyenében. Az illetékesek nem foglalkoztak vele mindaddig, mígnem egy városi tanácsos kényeskedő felesége nem éppen ott szállt ki a taxiból. Cipőjének tűsarka letörött és az úri hölgynek látszó nő nem éppen kedves szavakat hallatott. Szidta a közterületfenntartó vállalatot, a városi tanácsot, a cipészeket és a gyakorta lezúduló esőt is, amiért alámosta a térkövet.
   Másnap egy munkás jött helyretenni őt.
   -Pszt.- mondta a térkő, a munkás meglepetten nézett körül, hajnalban még üres volt a sétálóutca.
   -Pszt.-mondta a újra a térkő.
   -Te beszélsz? Kérdezte meglepetten a munkás.
  - Igen, igen. Emeld meg a jobb sarkam, találsz alatta egy kéteuróst, és még össze is húzta magát, hogy a munkás ujja beférjen a fúgák közé. A munkás megtalálta és eltette a pénzt. Apró kavicsot szórt a térkő helyére, arra homokot tettés óvatosan visszahelyezte őt a helyére. Homokot szórt a járdára is és belesöpörte a fúgákba.
majd elégedetten fogyasztott el egy szendvicset egy közeli reggelizőben.
   A térkő újra el tudta látni feladatát és boldogan simult a járókelők lába alá. Többé nem szidta senki.


Dufek Mária 
2017.07.24.