dufmar blogja

Hadd legyek szép halottad,

üveggolyód, megtisztítottad.

Földi bíró sárga lapot adott,

Te nem mutattál volna haragot.

Szerettél és kegyelemre hivtál,

sáros lettem, megmosdattál,

ha kértem, tiszta lapot adtál,

vigaszomul megmaradtál.

Örökösöd vagyok, gyermek,

mástól sem irigylem kegyelmed.

Elfogadom bilincsed, cifra vereted,

nálad van szép kulcsa a szeretet.

Dufek Mária 

2021.06.30.

Ma esti kérés

A fénylő labda messze elgurult,

a Földre sötét éj homálya hullt.

Ne hagyj minket árván Istenünk,

úgy aludjunk, tudjuk felkelünk.

Legyen álmunk köde bármilyen,

el ne feledj egy percre sem.

Törvényed, ha ott hágjuk át, oly

jó vagy, hogy adott a szabadság.

Ám napjainkat számonkéred,

mégha irgalommal is méred.

Drága életünket óvod így, mint

szerető anya édesgyermekét.

Köszönjük mindezt hű hittel,

mint ahogy a virág virít el.

Hervadásunkban ott a mag,

váltságunk lett Szent Fiad.

Ezért bizalommal kérjük,

közben jók leszünk ígérjük,

életünket örökre megtartsad,

Szentlelked rajtunk marasszad!

Dufek Mária

2021.05.28.

Szálfáné Szálfa Máriának már volt sok szép ünnepe, de ilyen szép szilvesztere mint a 2020-as még soha. Először is elhatározta, hogy ha a fene fenét eszik, akkor sem süt semmit. Be is vásárolt egy csomó csipszet, pisztáciát meg mogyorót, csinált krumplit fasírttal, szendvicseket és slussz - passz. Persze vett pezsgőt is, de luxet, mert az dukál, meg desperádó sört, a gyengébbekre való tekintettel alkoholmenteset is, meg néhány üdítőt, na meg persze olyan rossz pálinkát, amelynek a megkóstolása után eldöntötték, hogy még hajléktalanoknak adni is vétek. Majd jó lesz kézfertőtlenítőnek. Marhula volt ráírva, az ilyen után bizony marhul a(z) ember.
Mivel ilyen lazán vette a dolgokat, még volt ideje hajkurászni és lecsapni egy összevissza repdeső legyet, és elmenni a szemtmisére is. Persze a biciklije most kellett hogy eltörjön. Na mindegy, akkor vágta gyalog. Persze útközben azért elmondta a rózsafüzér első tizedét. Nagy ájtatosságának az volt a jutalma, hogy elkésett. Nem volt lelke bevágtatni a templomba, hiszen ki tudja lett - e volna elöl szabad hely, inkább kinn maradt, onnan hallgatta a szentmisét. Szép volt, és vigasztalta a gondolat, hogy jobb egy nap Isten házának küszöbén, mint ezer másutt. Még le is térdelt a kőre, másképp nem tudott volna tiszta lelkiismerettel hazamenni.
Otthon a szokásos szavakkal fogadták: üdvöz légy Mária. Bekapott lazán két szendvicset, meg egy kis tál pisztáciát, és nekiállt bambulni a facebookon, csinált magáról néhány idétlen fotót és örült magának. Közeledett az éjfél. A család szálfaegyenes nagyfia úgy döntött, ideje felébreszteni az öreg csőszt, aki idöközben el- el bóbiskolt. Fel is ébresztették. Az álmos szemekkel konyharuhába csavarta a pezsgőt majd óvatosan felnyitotta, a Dzsinn csak egy kevés nedűt vitt ki magával távozáskor, persze azért is kár volt. Az ember becsülje meg, egy évben egyszer iszik ilyet. Aztán kávéspoharakba öntötték szét a pezsgőt, mert hát jó az is, nem? Szálfáné Szálfa Mária szétnézett a családtagjain, az öreg csősz alsónadrágban és házikabátban, a szálfaegyenes nagyfiú tyeplákiban, a kisebb szálfa pedig mezítláb tudta le az új év köszöntését, maga Mária egy rózsaszín pongyolában fogadta 2021-et. AZ Újév nem volt finnyás, hozzájuk is beköszöntött, éppúgy mint máshoz. Mária még a testsúlya fenntartása érdekében bekapott néhány chrumkyt, aztán szépen elimádkozta a rádióval a rózsafüzért, persze ebbe is későn kapcsolódott bele, egy tizeddel későbben, úgyhogy éppen meg is volt ma az egész.
Ezután még írt a rokonaival, szép álmokat kívánt az ismerőseinek, felrakta magáról az idétlen képeit, az öreg csősz és a többiek egyenletes horkolására kitalálta ezt a történetet, amiből pont annyi igaz, amennyi nem hazugság, és mivel aludni úgysem tudott, hát legépelte.

Dufek Mária
2020/2021

Mit vigyek eléd Uram, kérdem,

ha támad fényesség az égen,

szavakat adjak,csak szavakat,

míg Te nem sajnáltad fiadat?

Kinek adjam oda életem,

van másnál, mint nálad jobb helyen?

Még fémtükörben látom magam,

és a hitnek számos titka van,

tőlem újra és újra kéred,

az útadra lépni ne féljek.

Járjak ott, hol nincs ádáz harag,

hol a béke szent magot arat,

hol mint kisgyermek szendén állok,

hol a világ nem futóárok.

Mindenkinek jut csepp szeretet,

nem eresztenek rám ebeket.

Minden ami jó, marad örök,

egybeérnek mind a rótt körök.

Nem hallik semmi hamis ige,

életem az összhang lengi be.

Ha hibázok tán megintenek,

ha kell, hát meg is legyintenek,

de elveszni percre sem hagynak,

ha ellene lennék magamnak.

Kihozzák belőlem az imát,

hálát, sóhajt, mit ajkam kiállt.

Hitemet így vagy úgy, de vallom,

imában, versben elszavalom.

Óvó nagy kezedbe rejtetten

lelkemet eléd teregettem,

te terheimet könnyen hordod,

hogy nem én cipelem, nem mondod.

Hihetem magam akár rossznak,

szeretetedtől meg nem fosztnak.

Hátad mögét rég elfeledtem,

s útadat járni megszerettem.