dufmar blogja

Hidd

a jót,

s körülvesz,

higgyél rosszat,

megtapasztalod!

2019.02.17.

Még
késik
bomlása
a színeknek,
virágözöné.

Fúj a szél, hajt a lélek,

vitorlám is feléled.

Szívemben egy fuvallat,

engem gyöngéden vallat.

Kezemet ő vezeti,

szavait belém veti.

Tanácsos Isten, Lélek,

bátorits, hiszen félek.

A tenger oly viharos,

hal sincs, csak kicsi és rossz.

Szorongva leslek Téged,

kérve a menedéket.

Vigasztaló el ne hagyj,

ama napon ne tagadj.

Falak, ha leomlanak,

egek égve bomlanak,

mellettem Szószóló légy,

és homlokomon Pecsét.

Közbenjáró vagy értem

ha magamat se értem.

Szótalanul is szóló,

dadogásom kimondó

legteljesebb kegyelem,

Trón előtti fegyelem.

Igazságnak vagy lelke,

bennünk Krisztus értelme.

Bolondság hitetlennek,

mit nekünk kihirdettek.

Általad értjük a szót,

Élet vagy, és mi a sód.

Tanító és hű Tanú,

mennybe vezető kapu.

Nagyszerű emlékezet,

mely kézen fog és vezet.

Nálad én csoda vagyok,

Istengyerek, állítod.

2022.02.08.

Érzed már a nedves földnek illatát?

Tavaszt sugallnak a reggeli párák.

Hópaplan alatt fakad a vilàg,

életet hordoznak az új csíràk.

A Nap a felhő mögül fényt lövell,

s a teremtés kiàltja :Jövel!

Ujjongva várja minden tiszta szív,

az ígéret cserben nem hagy, az hív.

Hólétől duzzad meg a kis patak,

reményt hordoz a futó àradat.

2021.01.26.

Ebben az

esős hidegben

is égnek tüzek

a szívemben.

Egyedül

hordozhatatlan

lángok,

ám ha az Úr akarja

rád találok.

Kibeszéljük

lelkeink titkát,

igazgyöngyöt

találunk egymásban,

ritkát.

Csak el ne égjünk

e szent lángolásban,

fáklyaként

emberi öngyulladásban.