Ide születtem

Itt láttam meg a napot,

szemem szikrát itt fogott,

a viz és a hegy között

fénypólyába öltözött.

El se mentem innen én,

nincs jobb hely e földtekén,

hisz árnyékát a Burda

Dunába csak itt fúrja.

Itt voltam kisgyermek,

s most mint a meglettek

vagyunk pajtások, ó

ágon új hajtások.

Kacsintva cinkosok,

kezünk most is horog,

szívünk pergő dob, a

föld minket összefog.

Mi innen nem megyünk,

itt int majd csontkezünk,

ha vadul a bősz ár,

szellemünk visszajár.

Kelünk feltámadásra,

akkor se másra, nem

lesz szemünk tapadva, csak

a Garamtorkolatra.