Gondolatok mentőautóban

dufmar•  2022. április 4. 08:28  •  olvasva: 37

Azok a csodás dombok,

bánatot én nem hordok.

Kinevetem a rákot,

halált és a világot.

Én fenn sétálni fogok,

várnak örök horgonyok.

Apám karja megsegít,

diát az égre vetít.

Meséket ott mond nekem,

megfogja szedres kezem.

Kimegyünk a sziklára,

rikkantunk a világba.

A kék Duna szalagra,

ámul a sín, a talpfa,

hát ily nagy, fakad dalra,

a szeretet hatalma?

Odajöttök utánunk,

gyöngyökként sorba állunk,

mi, egész nemzedékek,

kihúztuk a tüskéket.

Halál nincsen fullánkod,

hatalmad se, jól látod.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!