Dörögnek a fegyverek

A fényes holdvilágban,

kaszált fű illatában,

égi, földi vizekben,

Isten ott a szemekben.

Villámok és fellegek,

bárányfelhő ellebeg.

Papírként görbül minden,

hintázik egy hajtincsen.

Villágosság és setét,

domb, halom, malomkerék

körülötte úgy forog,

az Istennél nincs nagyobb!

Tudják vadak, emberek,

kinek nyílik a berek.

Nádirigó is tudja,

dicsérni Őt nem unja.

Keresztények és zsidók,

neki mind hálát adók,

most hogy vagytok emberek?

Dörögnek a fegyverek!

2022.02.24.