Csütörtök titka

 
Az Úr a tanítványai lábát mosta,

de az ember az embert eltaposta.

Ugyanezen Úr sétált alkonyatkor,

Édenben az Ö lábát nyalta a por.

Együtt vacsorázott kedveseivel,

de a világ a gonoszt szenvedte el.

Vacsora is kettős volt, törvényes pászka,

és Húsvéti ígéret majdani nászra.

Vércseppeket izzadt nagy gyötrelemmel,

S mi hanyagul bántunk eme keggyel.

Poharának eltávoztatását kérte,

csakhogy a Sátán becsapja, mintha félne.

Júdásként eladtuk harminc ezüstért,

az égből hozzánk szálló felséges csért.

Mentünk rá kardokkal és dorongokkal,

pedig kész volt önként halni értünk lobbal.