Bár volnék

Bár volnék ma ima érted
égbe szálló könyörgésed.
Esedező, meghallgatott szó,
mennyből földre lesimogató.

Dolgaid még idekötöznek,
vize vagy a kúti vödörnek.
Lelke hazád, falud népének,
várják, szálljon ajkadról ének.

Volnák térdepelő síró jaj,
csak messze kerüljön el a baj.
Gyere haza gyógyultan, épen,
lásd, hálavirág, nyílna az égen.

Könny lennék, víg könny, öntözném,
míg el nem múlna a veszély.
Míg azt nem mondanád, hagyd, elég,
virágát vigyázza most már az ég.