Augusztusi hullócsillag

  Zuhanok, valami különös vonzás a Föld felé húz. 
  Fájdalmasan ég a testem , érzem darabok válnak le rólam. Félek, és szomorú vagyok. Az életem a végéhez közeledik, vajon hogy fognak emlékezni rám? Potyognak a könnyeim, zsarátnokok. Egy tavat látok, mellette két embert. Az egyiknél fényképezőgép van, a másik két mankóját egy kezében fogja, a másik kezével a padba kapaszkodik. Engem néznek. Kívánjatok már valamit, gondoltam. De semmi, némán állnak, még a szívük mélyén sem kívánnak semmit, engem csodálnak. Sebaj, kívánok valamit én, úgyis a végemet járom. Elfogadható egészséget és hosszú életet kívánok annak a mankósnak, a másiknak nem is tudom mit kívánhatnék, úgy tűnik meg van mindene, mindegy, legyen amije nincs!

  Ellobbanok.