Atka

dufmar•  2018. december 5. 12:24



Kicsiny pók szájad szegletén, atka,

álmodban elhalt sejtjeidet falja.

Értékét te semmiben nem méred,

bár az életben hű társad, testvéred.


Reggel miatta tüsszentesz nagyot,

allergiásan kezded el a napot.

Figyelj kérlek, mondja, én nem ártok,

teli szájjal ne szórj rám szitkot, átkot!


Gondold át, hol voltam kétszáz éve,

hisz az ágyakban szalmazsák volt téve,

mégsem volt tőlem beteg senki sem,

nem tettem próbát az immunrendszeren!


Magadat teszed tönkre sok füsttel,

szellőztess gyakran, port, piszkot ne tűrj el!

Csúf vagyok, rólam sok szó ne essék,

elég legyen ez a költemény, tessék!



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dufmar2018. december 5. 17:14

@Törölt tag: Köszönöm a figyelmet.

dufmar2018. december 5. 17:13

@Mikijozsa: Köszönöm.

Törölt tag2018. december 5. 13:10

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2018. december 5. 13:02

ezt jól megírtad, szép részletesen, nagyszerű