Apu

Tudom, apu nem jössz,
mégis visszavárlak.
Szerettem nézni szög
napsütötte hátad.

Már csak álmaimban
bújhatok én mögéd,
közös vágyainkat
velem már nem szövéd.

Az udvar, kert kopár,
úgy hiányzol itt,
bús a kapu, határ,
mert nem neked nyílik.

A ház üresen kong,
porlepte a bútor,
néhány lepke csapong,
és én a bútól.

Szívemben mégis laksz,
onnan ki nem tesznek,
benne ragyogsz, mint vaksz,
fénye vagy lelkemnek.