A térkő

   A térkő a sétálóutcán elmozdult a helyéről, de ez senkit sem érdekelt.Különböző bokákat látott megbicsaklani, idős asszonyok dagadt bokáját, ifjú hölgyek kecses bokáját és számos tűsarkú cipőt viselő bokát. Volt aki a cipője sarkát is otthagyta.
   Szegény térkövet az emberek szidták és olyanokat is hallott, amitől a bal sarka, ahol még a térköveknek is a szívük van még mélyebbre süllyedt szégyenében. Az illetékesek nem foglalkoztak vele mindaddig, mígnem egy városi tanácsos kényeskedő felesége nem éppen ott szállt ki a taxiból. Cipőjének tűsarka letörött és az úri hölgynek látszó nő nem éppen kedves szavakat hallatott. Szidta a közterületfenntartó vállalatot, a városi tanácsot, a cipészeket és a gyakorta lezúduló esőt is, amiért alámosta a térkövet.
   Másnap egy munkás jött helyretenni őt.
   -Pszt.- mondta a térkő, a munkás meglepetten nézett körül, hajnalban még üres volt a sétálóutca.
   -Pszt.-mondta a újra a térkő.
   -Te beszélsz? Kérdezte meglepetten a munkás.
  - Igen, igen. Emeld meg a jobb sarkam, találsz alatta egy kéteuróst, és még össze is húzta magát, hogy a munkás ujja beférjen a fúgák közé. A munkás megtalálta és eltette a pénzt. Apró kavicsot szórt a térkő helyére, arra homokot tettés óvatosan visszahelyezte őt a helyére. Homokot szórt a járdára is és belesöpörte a fúgákba.
majd elégedetten fogyasztott el egy szendvicset egy közeli reggelizőben.
   A térkő újra el tudta látni feladatát és boldogan simult a járókelők lába alá. Többé nem szidta senki.


Dufek Mária 
2017.07.24.