A platánkéreg

 


   A platánkéreg lehullott a fáról. Egy darabig gazdátlanul hevert a parkban. Mi lesz velem?- kesergett.
   Arra jött egy fiatalember. De szép kéreg, milyen jól mutatna az akváriumomban- gondolta magában és óvatosan a táskájába csúsztatta.. Otthon megmosta, gombaölő szerrel kezelte és beletette az akváriumba. A kéreg csak ámult- bámult. Mik ezek a csodálatos lények? Később hallotta, hogy halaknak nevezik őket. Szépek voltak, csillogóak ,színesek. Jól érezte magát közöttük, annak ellenére, hogy időnként megharapdálták.
  Egy idő után elérkezett az akvárium tisztításának ideje. A fiatalember úgy döntött, kidobja a platánkérget. Bár szép, színezi a vizet-mondta a nejének. Így került a platánkéreg ki a kertbe a gyermekláncfű tövéhez. Mesélni kezdett a gyermekláncfűnek a halakról.
  Ó,a halak csodálatosak mondta. Vízben élnek, folyton tátognak és csodaszép bőrük van.Gyakran hozzám simultak, harapdáltak gyengéden.
  Na és a lakhelyük! Csupa fényes színes kavics, kagyló, csiga és homok. Mesélt, mesélt, míg az idő koptatta és lassan porladozott, ezalatt a gyermekláncfű kivirágzott, büszkén emelte a magasba sárga fejét. Ám az idő,ez a kegyetlen úr őt sem kimélte. Lassan őszbe borult szép sárga feje, fehér hajkoronát kapott, amit megtépett a szél. 
   A fehér magocskák, mint ernyők szálltak szanaszét. Megkapaszkodtak itt is,ott is, és fejlődni kezdtek. Kis gyermekláncfüvek lettek belőlük és sejtjeikben őrizték a tudást egy másik világról, amiről még édesanyjuknak, az anyanövénynek mesélt a málladozó platánkéreg. Ezért is nem féltek az elmúlástól, tudták valahol van egy csodálatos hely, ahol magasabbrendű lények élnek, és hogy egyszer minden élő egy nagyobb valaminek a része lesz,ezért ők is büszkén emelték magasba a fejüket és szépségükkel hirdették a teremtőjük csodálatos voltát.


Dufek Mária
2017.07.05.