dufmar blogja

dufmar•  2019. április 10. 20:06

Holdbéli tájakon

Holdbéli tájakon
végtelen sík az úr,
messze a Föld ragyog
kéken, gondtalanul.

Kergetőznek bolygók
titkos erők mentén,
őstudás lakozik
csilló fények selymén.

Átéli az ember
parány mozzanatát,
meglassul az idő,
aztán rohan tovább.

Egészében látni
nagyságát nem fogja,
por ő, apránként a
déli szél elhordja.


Dufek Mária

dufmar•  2019. március 28. 13:25

Eszmélés



Sötét éjszakába

forgom én a kába.

Fényes csillagsziporkák

ájult énem tiporják.


Mozdulnék, csengő szól,

testem ernyedt, laza.

Lelkem messze kóborol, 

szépen, lassan ér haza.


Folyó menti vándor,

szakít aranyfákról

csengő- bongó levelet.


Lába nyomán rendre

omlik az éj, pernye,

a hajnal bont szemeket.


Dufek Mária

2018.03.28.

dufmar•  2019. március 26. 03:23

Az utolsó nap





  Ma ne lépjen utcára, meg akarják ölni!
  Ezt a levelet találta a postaládában reggel, amikor lement az újságért.
Elgondolkodva ült le a kávé mellé. Ki akarná őt megölni? Igaz benne volt néhány kétes ügyben, de azok nem olyan nagy horderejűek.
   Úgy döntött figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetést, legfeljebb óvatosabb lesz.
   Kiment a lakásból, a liftben rajta kívül nem volt senki. Átment az utca túloldalára, még kora reggel volt, és az utca néptelen. A buszmegállónál a szokott arcokat látta, sehol semmi gyanús dolog nem volt. A busz is idejében megérkezett, üresen, mint mindig, a sofőr is ugyanaz volt, aki mindig. Csak az a furcsa koppanás ne lett volna, és az ajtó is
olyan hamar becsukódott, nyomta a halántékát.
   Felriadt, most fogta fel, hogy a halk zajt az ajtó óvatos kinyitása okozta, és a nyomást a halántékán egy hangtompítós fegyver. Ez volt az utolsó emléke, a lakásajtó olyan óvatosan csukódott be, ahogy kinyílt.
  Álmában lőtték agyon, ez állt a hivatalos közleményben. 


Dufek Mária

dufmar•  2019. március 20. 07:11

Mozijegy témára



 Életünkre angyalok 

váltottak mozijegyet, 

megnézik miként élünk 

nélkülözve a kegyet. 

Okulásodra leszünk, 

e felől semmi kétség, 

ránk oly szörnyülködve 

néző mennyei népség. 

Minket nem esz a száraz 

unalom, tudjuk vétek, 

de az országotoknál 

szebbek nekünk a rétek!


Dufek Mária

dufmar•  2019. március 2. 07:09

Előtted nyitott ajtó

Ott ülsz a földön,

előtted nyitott ajtó,

rajta se rács, 

se szúnyogháló.

Ne félj kilépni,

a küszöb nem marasztal,

nem kecsegtet, nem vigasztal.

Sarokban játékod,

az eldobott,

vergődjön,

ne sajnáld,

hagyd csak ott!

Téged valahol messze

új partok várnak,

ha lerombolod

felhúzott falaid,

s minden gondosan

megépített légvárad.


Dufek Mária

2018.03.02.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom