dufmar blogja

dufmar•  2018. augusztus 15. 17:33

Augusztusi hullócsillag

 

  Zuhanok, valami különös vonzás a Föld felé húz. 
  Fájdalmasan ég a testem , érzem darabok válnak le rólam. Félek, és szomorú vagyok. Az életem a végéhez közeledik, vajon hogy fognak emlékezni rám? Potyognak a könnyeim, zsarátnokok. Egy tavat látok, mellette két embert. Az egyiknél fényképezőgép van, a másik két mankóját egy kezében fogja, a másik kezével a padba kapaszkodik. Engem néznek. Kívánjatok már valamit, gondoltam. De semmi, némán állnak, még a szívük mélyén sem kívánnak semmit, engem csodálnak. Sebaj, kívánok valamit én, úgyis a végemet járom. Elfogadható egészséget és hosszú életet kívánok annak a mankósnak, a másiknak nem is tudom mit kívánhatnék, úgy tűnik meg van mindene, mindegy, legyen amije nincs!

  Ellobbanok.

 











dufmar•  2018. június 25. 20:52

Nyári napon

Nyári napon


Meleged van? Szelet hívok, fáradt izmaid simogassa.

Szerelem himbálódzik a leveleken. Hősöm vagy.


Szeretlek, mint füvek a nyári záport,

mint gyógyítóját az ápolt.


Nézd, izzad a fűz is, mégis árnya menedék. Te már férj vagy, én feleség.


Az élet egyszerű, nem kell merengeni felette.

Szeressünk egymásba feledkezve, s akkor kihajtanak a napok. Virágot hoznak, gyümölcsöt. Legyél csendben kedves, most neked költök.


Dufek Mária

2018.06.11.

dufmar•  2018. január 14. 18:34

Az élet

   


   Egy csóva repült a nádas felett, megvilágítva a gyékény barna virágzatát. Suttogás hallatszott a ladikból.
 -Reméljük valaki észreveszi a jelzést és segítségünkre siet -mondta a szakállas fickó.
 -Én is remélem, mondta a társa.
- Soha nem gondoltam volna, hogy eltévedek ebben a mocsárban, hisz itt nőttem fel, bár  évek óta nem jártam erre, még szerencse, hogy a feljegyzéseink a vízi madarakról nem estek a vízbe.
 -Nézd csak valaki észrevette a jelzést és tüzet gyújtott a parton, kiabáljunk!
 -Itt vagyunk, itt vagyunk! -a kiabálásra vadkacsák röppentek fel, békák ugrottak a pandalról a vízbe a ladik imbolygásától, amit az izgatott kutatók mozgása keltett.
    Erőfeszítésük hiábavaló volt. Messze a parton egy kéve nád lobogott vésztjóslóan.


Dufek Mária
2018.01.14.

dufmar•  2017. december 2. 15:08

A macska háziasítása

 Meglátogatta barlangjában az embert a macska.
-Van egered? -kérdezte.
-Nincs .- mondta az ember.
-Akkor elviszem a kenyered. - mondta a macska és odébbállt.
Másnap megint ott volt az ember lábánál.
-Van egered? - kérdezte ismét
-Nincs. - válaszolta az ember
-Akkor viszem a vajat. - mondta a macska és kereket oldott a vajjal.
Harmadnap ismét a barlang bejáratánál sündörgött.
- Ember van egered? - kérdezte harmadszorra is.
-Nincs. -vetette oda az ember .
-Akkor viszem a húsodat. - mondta a macska és sietősen távozott.
Nem lesz ez így jó. - gondolta az ember. Alighanem kénytelen leszek
egeret fogni, és felállított egy egércsapdát.
Másnap megint megjelent a cica. Van egered?
-Van. - jelentette ki az ember és
odaadta az egeret a cicának.
-Jaj de aranyos cicus, lelkendezett a feleség, amikor meglátta , és milyen hasznos állat, egeret is fog.
- Tartsuk meg! - mondta esdően a férjére nézve.
A férfi megadóan bólintott. Azóta élnek a cicák velünk és etetjük őket.
Egeret meg fog az ember!

Dufek Mária

2017.10.20.












dufmar•  2017. augusztus 9. 13:45

A törött bögre

       A törött bögrét valaki a parkban hagyta. Este, amikor a város zajai elültek, kiváncsi hangyák másztak belé, de mivel semmi édeset nem találtak benne , odébbálltak.

     Később bogarak jöttek, fűszálnak nézték, és csiklandós lábaikkal simán átgyalogoltak rajta.

--Milyen haszontalan vagyok- siránkozott a törött bögre. Nemrég még gyermekek ittak belőlem , és vidáman szaladtak játszani, most meg várhatom a parkot takarító hölgyet, aki majd kidob a szemétbe. Reggel ez a rettegett perc is elérkezett. A hölgy lehajolt és felszedte a riadt szilánkokat, de mielőtt kidobta volna őket, egyéb ötlete támadt. 

--Szép fűzöld színe van- mondta. Egészen illik a szemem színéhez, és a zsebébe süllyesztette a darabokat. Otthon aztán előszedte őket, megtisztította a portól és egy gépecskével csiszolni kezdte őket. A csiszolás fájdalmas volt, és veszteséggel járt, de a csiszolt darabok egyre szebbek lettek. Végül lukat fúrt minden egyes darabra és felfűzte őket egy láncra. Nyakába vette az elkészült ékszert és megnézte magát a tükörben.
A hajdani zöld bögre nem győzött csodálkozni mesés átalakulásán. Elkezdett örülni. Hát még amikor a hölgy kiment vele az utcára. A késő délutáni napfény csak úgy csillogott a zöld porcelánon. Arra futottak az iskolás gyermekek is, nem ismerték fel a bögrét,de rácsodálkoztak szép szinére és mosolyogva futottak tovább.
   Este az ékszertartóban pihenő ékszer végiggondolta eddigi életét. Nem is baj, hogy kicsit csiszolódtam- gondolta, és, ha tudott volna mosolyogni, elmosolyodott volna.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom