dufmar blogja

dufmar•  2020. január 26. 11:29

Esztergomi túra

 

    Júniusban operáltak. Októberban készen álltam meghódítani a hegyet. Nekem csak hegy, egyedül indultam. Nem akartam bárkinek a terhére lenni.

    Először is átbicikliztem Párkányból Esztergomba. Lelakatoltam a biciklit egy lakótelepen, és elindultam fel. A Babits villa felé. A Babits villa bánatomra ilyenkor már zárva van. Kaptattam a dombon tovább. Egyre csak az jártam a fejembe kik lakhatnak ilyen magasan, és hogy jönnek fel autóval, és télen?

    Néha visszafordultam. A látvány csodálatos volt. A Duna kanyargó ezüstje gyönyörű szalagként szelte ketté a zöld mezőket. A nap sugarai villogtak a Suzuki gyár új autóin. A Mária Valéria híd fenségesen feszített a a Duna felett.

    Itt - ott kutyák ugattak rám, csodálkozva néztek az idegen arcra. Az emberek mosolyogtak és köszöntek. Lassan felértem a dombtetőre, és egyenessé vált az út. Más túrázókkal is összefutottam, no meg kutyásokkal. Innen nagyon szépek voltak a Kovácspataki dombok. Magas füvek simultak a lábam alá és a csipkebogyók pici lángnyelvekként lobogtak a bokron. Néhány szikla közé értem, pompásak voltak.

   Egy hatalmas fakeresztet is láttam és tűzrakóhelyet. Felnéztem az égre. Köszönöm Istenem, hogy még láthatom szép világodat, fogalmazódott meg bennem. Mentem tovább a kék vagy zöld, már nem is emlékszem milyen jelzésen. Nincs ehhez fogható semmi, ez Isten katedrálisa, gondoltam magamban, nem emberi kéz emelte, és nem is múlja fel szépségét semmi. Ez a természet, a fák, a dombok, a kanyargó Duna, a fűben mászó kisbogár, a madárcsicsergés. Katángokat fényképeztem és különböző már pirosodó levelű növényeket, sötét egybeérő ágakat. Néha kiléptem a dombok peremére és szétnéztem, messze hazaláttam, láttam a csepp szlovákiai falucskákat.

   Miért nem jártam én itt soha ezelőtt, tettem fel magamnak a kérdést, és már tudtam is, hogy ide még visszajövök. Legyőztem magamat, mert nemrég még azt sem hittem, életben maradok.

Lassan vissza kéne fordulnom, otthon aggódnak, gondoltam, és visszafordultam, mert bár szívesen mentem volna le a domb másik oldalán, a biciklim a lakótelepen várt.

    Hát így esett az én első túrám a műtét után, jelentősen növelve hitemet a felépülésben.


 

dufmar•  2020. január 12. 19:18

Nő a tükörben

    A nő leült a toalettasztal elé, fésülködött, majd megállt a fésű a kezében.

    Viccből a tükörhöz fordult, és megkérdezte:

- Ki is vagyok valójában? Milyen volt a kapcsolatom a szüleimmel?

Nagy meglepetésére a tükör válaszolt.

-Csodás szüleid voltak. Apád és anyád is nagyszerű ember volt, sajnos képtelenek voltak együtt élni. Apád nevelt fel, a természet szeretetére és tiszteletére tanított. Anyád adta kezedbe a tollat, és ha meglátogatott mindig bélyegeket vett neked.

 Születésnapodra mesés képeslapokat küldött és pillangós zsebkendőket vett neked kis táskában.

-Mit tudsz a gyerekkoromról?

- Gyermekkorodban városban éltél, de családi házban. Apád és nagymamád neveltek fel. Ez meghatározta az egész életedet, mindig megtaláltad a közös hangot az idősebbekkel.

-A fiúk?

-A fiúkról annyit, sose tudtad mit akarnak tőled. Zavartak. Ezért lett életed párja egy érettebb férfi.

-És a családom? Róluk mit mondasz?

-A családod, a férjed, és a gyerekeid nélkül nehezebb lett volna talpra állnod sok nehéz élethelyzetből. Felbecsülhetetlen kincsek neked.

-Mi a véleményem a halálról, ne mondd, hogy azt is tudod!

-A halál egy elkerülhetetlen esemény, amellyel szerinted méltósággal kell szembenézni, és azzal a tudattal, hogy megvalósítottad az álmaid.

-Milyen a pénzhez fűződő viszonyom?

-Ezt is tudom, a pénz fontos dolog az életedben, mert a dolgok, amikre vágysz, pénzbe kerülnek, de maga a pénzhalmozás nem életcélod.

-Véleményem a világról?

-A világot szerinted a kollektív tudat irányítja, és kölcsönhatások szövevénye. Szerinted soha egyetlen ember sem hozott létre egymagában semmi sorsfordítót a történelemben.

-Sors?

-A sorsunk szerinted a saját kezünkben van, sok minden tőlünk indul ki, és felerősödve érkezik vissza hozzánk.

-Terveim?

-Azokat is ismerem, látni szeretnéd az unokáidat, és arra is kíváncsi vagy történnek e lényegi lépések a bolygó megmentése érdekében. Reméled, hogy igen, és ez a gyönyörű bolygó fennmarad a következő nemzedékek számára.

-És az írás, az milyen szerepet tölt be az életemben? -kíváncsiskodott a nő.

-Az írás kitölti az életedet, boldoggá tesz, nem terápia számodra, hanem kedvtelés.

- Miért nem tudok mostanában írni?

-Tudsz.

A nő feleszmélt. A tükörrel beszéltem!

- Te nem csak kívülről ismersz? - kérdezte.

-Mágikus tárgy vagyok, a lelked is ismerem- mondta a tükör.

    A nő zavartan kiment a konyhába és nekiállt kávét főzni, közben legépelte ezt a kis történetet.

   A tükör elégedetten reccsent egyet.

 

dufmar•  2019. szeptember 14. 21:39

Vers az ítélkezésről

 

Lelkében lakik az ember,

a teste

csak az önkifejeződés egyik formája.

Nem mondhatjuk,

hogy csúnya testben csúnya lélek.

Oda nem vagyunk bejáratosak

ahol a jellemet gyúrják

testet próbáló tapasztalatok.

 

Ítélkezni ne légy bátor!

 

Dufek Mária

dufmar•  2019. szeptember 7. 21:58

Géza

 

  Gézát gyerekkora óta mindenki Pachtonak hívta. Pachto elég szerencsétlen volt, bár szerencsétlenségét nagyrészt magának, illetve az alkoholfogyasztásnak köszönhette, mégis számos barátja akadt. Az utcán tengette napjait, és főleg ivásra való lehetőségeket keresett.

  Nővérei nem hagyták teljesen cserben. Egy alkalommal autóba ültették és elvitték egy közeli nagyvárosi áruházba.

-Vegyél amire szükséged van, biztatták. Pachto tanácstalanul tekergett a megrakott polcok között.

Régen adott magára. Szappan kellene, morfondírozott magában, no meg sampon is, meg borotva. Ejh, sóhajtott. Meleg víz is kéne, meg törülköző, mosópor, tiszta ruha. Elfogta a keserűség. Kilakoltatták, nem fizetett. Az önkormányzat elbontja a régi házat, a telket meg eladja valakinek, aki építkezni szeretne. Szép a környék.

Szeme könybe lábadt, elérzékenyült, de gyomra figyelmeztette testi szükségleteire. A cipók csábítóan mosolyogtak rá, orra megtelt illatokkal a húspult mellett. De régen ettem kolbászt, jutott eszébe. Már ajkán volt a kívánság, amikor eszébe jutott, ilyet talán már el sem bírna a gyomra.

Valami könnyű kéne, gyümölcs. Ah, gyümölcsöt most, nyáron kint is talál.

Nővérei kosara már tele volt.

-Indulnunk kéne, szóltak. Válassz már valamit!

Pachto megadóan emelt le a polcról egy egy liter almabort.

A mai nap is szép lesz.

 

 

Dufek Mária

2019.09.02.

dufmar•  2019. augusztus 18. 08:54

Nyelvünkben a hazánk

Elmondom, neked mi vagyok

barát, testvér, vagy ahogy akarod.

lelkedbe öltözött lélek, minden,
csak közömbös nem néked.

Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

Egy úton jöttünk egy hazába,
tőrbe csalt harcos múltunk átka..
Nyelvünk határa széles, de
hiába, ha ellenink kése éles.

Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

Szent kötelékünk ne feledd,
bővítsd kérlek szókincsedet.
Anyánktól kaptuk, hazánk az,
határunk nem egy vonal, rajz.

.
Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

 

Dufek Mária 
2019.08. 18.
Párkány 
Minden jog fenntartva.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom