Duettek

szurkevirag•  2018. július 27. 13:47

Támaszom vagy

Buri Alexandra - Szürke Virág

Támaszom vagy


Egy barátság margójára...


Alig élek, szívem sajog, 

Régi erdő mélyén vagyok, 

Ismerősek itt az árnyak, 

Rejtekükbe visszavártak. 

Lépteimmel nyomot hagyok, 

Sóhajaim égbe szállnak.

 

Föld porába hullva fekszem,

Az életben már elvesztem.

Sorsommal vad csatát vívtam,

Küzdöttem is, míg csak bírtam,

Átok győzött így felettem,

Mit rám épp én magam hívtam.


Könnyeimtől ködös szemem,

Megakad a tekintetem:

Olyan, mint én, sebét nyalja, 

Ökleit az égre tartja.

Felé nyújtom mindkét kezem,

Szólok hozzá, hátha hallja.


Árnyék töri meg  a vak fényt, 

Ajándékot hozott: reményt. 

Bár az élet mérge megmart, 

Segítő kéz most felém tart, 

Hogy meglássa belül az Ént,

S elűzze a gyilkos vihart.


Segítek én, hogy ha baj van,

Védelmezlek zord viharban,

Nem hagyom, hogy tovább szenvedj!

Ketten vagyunk, kérésem egy:

Ha gyengülnék, s látod rajtam

Segíts Te is, el ne engedj!


Erő járja át a testem, 

Nem nyom már úgy cipelt terhem.

Kézben csillan újra kardom, 

Folytatom a régi harcom. 

Veled, érted csatát nyertem, 

Démonaink messze hajtom.


Ketten vagyunk, együtt könnyebb,

Felszáradt már minden könnycsepp,

Démont éri jogos végzet,

Legyőzzük az összes férget,

Lelkünk szilaj, így legföljebb

Önmagától hogyha félhet!


Ha bús bánat falná lelkem,

Álnok kétely állna lesben,

De Te itt vagy, már nem félek, 

Szív nem pumpál többé mérget. 

Egymást védve magunk ellen,

Reményeink újra élnek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom