Duettek

szurkevirag•  2019. november 11. 21:47

Ősszel...

Az alábbi verset egy testvérpár írta közösen. Összéletkoruk mindössze 17 és fél év (!!!) , ám ez a versen nemigen látszik. Gratulálok nekik!

Cs. Hanna és Cs. Csaba duettje: 


Ősszel...


Itt van az ősz, oly szép minden,
talpunk alatt avar zizzen.
Sárga katicák vígan repkednek,
puha avarban őzek lépkednek.
 
Hűvös hajnal köddé válik,
minden élet fényre vágyik,
búcsúztatják nap melegét,
sárgarigót és a fecskét.
 
Vörösre festi a hajnal az eget.
tiritarkák a falevelek,
napfény csillan deres ágon,
behúzom a nagykabátom.
 
Nagyon korán esteledik,
hideg van és gyakran esik,
több időt tölt együtt a család,
ezért lett az ősz jó barát.


szurkevirag•  2019. október 19. 22:10

Melletted...

Első közös versünk azzal csodálatos emberrel, akivel az életet is közösen írjuk.


Melletted...

(I. duett)


"Melletted minden reggel

vidáman ébredek fel"

de hazudik e verse

- na nem minden nap persze,

ám - elszakít a hajnal, 

és külön ér a nappal.


Arcomon hagyott csókod,

s az elsuttogott bókok

mind elmékké mállanak,

nélküled ébred a nap,

s hiába süt jókedvűn,

bennem hiányod feszül.


"Melletted minden reggel"

helyett jövök e verssel:

nélküled kín a nappal,

nem szállok madarakkal,

az irántad-vágy örök,

s alkonyatig szűkölök.


Hiányzik kedves szavad,

ahogy mosolyra fakaszt,

a csók, mit nyakamra vetsz,

mikor hátulról meglepsz...

Sóvárog a pillanat,

átfonhassam nyakadat.


A hajnal volt kedvencem,

és vonzott a végtelen.

Most az est lett barátom, 

jöttét mindig úgy várom, 

akkor átölelhetlek,

s nem távolról szeretlek.

 

Üresen kong minden perc,

várom, hogy majd felnevetsz,

lassan telik az óra,

áhítozom egy csókra...

Kedvtelen telik a nap,

míg várja, hogy visszakap.

 

Túl tág az idő, s a tér,

a lét kényszerű facér...

Ha lehunyom két szemem,

nappal úgy vagy ott velem.

Addig ébren álmodlak,

míg nincs vége dolognak.


Mikor nyílik az ajtó,

színes lesz minden fakó,

édes mosolyt hintsz felém,

s öröm költözik belém,

ajkadon csókot lelek,

boldogok már a percek.


Néha felvirrad a nap,

mikor nem kell hagyjalak,

nem lop el a nagyvilág,

s a dél mosolyogni lát,

akkor sosem szomjazom,

szomjam csókkal olthatom.


Olyan szép az a hajnal,

mikor csókod marasztal,

ha öledbe bújhatok,

álomba ölel karod.

Így ér minket a reggel,

s "vidáman ébredek fel".



szurkevirag•  2018. július 27. 13:47

Támaszom vagy

Buri Alexandra - Szürke Virág

Támaszom vagy


Egy barátság margójára...


Alig élek, szívem sajog, 

Régi erdő mélyén vagyok, 

Ismerősek itt az árnyak, 

Rejtekükbe visszavártak. 

Lépteimmel nyomot hagyok, 

Sóhajaim égbe szállnak.

 

Föld porába hullva fekszem,

Az életben már elvesztem.

Sorsommal vad csatát vívtam,

Küzdöttem is, míg csak bírtam,

Átok győzött így felettem,

Mit rám épp én magam hívtam.


Könnyeimtől ködös szemem,

Megakad a tekintetem:

Olyan, mint én, sebét nyalja, 

Ökleit az égre tartja.

Felé nyújtom mindkét kezem,

Szólok hozzá, hátha hallja.


Árnyék töri meg  a vak fényt, 

Ajándékot hozott: reményt. 

Bár az élet mérge megmart, 

Segítő kéz most felém tart, 

Hogy meglássa belül az Ént,

S elűzze a gyilkos vihart.


Segítek én, hogy ha baj van,

Védelmezlek zord viharban,

Nem hagyom, hogy tovább szenvedj!

Ketten vagyunk, kérésem egy:

Ha gyengülnék, s látod rajtam

Segíts Te is, el ne engedj!


Erő járja át a testem, 

Nem nyom már úgy cipelt terhem.

Kézben csillan újra kardom, 

Folytatom a régi harcom. 

Veled, érted csatát nyertem, 

Démonaink messze hajtom.


Ketten vagyunk, együtt könnyebb,

Felszáradt már minden könnycsepp,

Démont éri jogos végzet,

Legyőzzük az összes férget,

Lelkünk szilaj, így legföljebb

Önmagától hogyha félhet!


Ha bús bánat falná lelkem,

Álnok kétely állna lesben,

De Te itt vagy, már nem félek, 

Szív nem pumpál többé mérget. 

Egymást védve magunk ellen,

Reményeink újra élnek.