Múlik végre

pihés fiókáit tereli a hajnal
végig fúj a tájon apró szélfiakkal
bátran félretolja az éjnek palástját
egyenként eloltva a csillagok lángját
lassan selyemköntöst ölt a kéklő ég
tudja: a vén nap már erre indult rég

a hegyeknek hátán dereng már a fény
-eliramlik minden titkos éji lény
nem marad utánuk csak korom és sistergés
minden mást ellep a jótékony feledés
álmok rémei most elillannak tova
befedi nyomukat az országút pora

mindezt feledve végre ébredek
nem bánthatnak holmi ártó szellemek

*********************

Megadott szavakra íródott...

...és a szavak ismét:  láng, feledés, országút, selyem, pihe, korom, sistereg, bátor