Monológ egy törött tükörhöz

Szétesett az életed?
úgy érzed ez nem mehet
így tovább - nem élheted
hiába nyújtod két kezed
nincs az, ki fogja
nincs már, ki szeret
s hogy eddig volt,
az is csak képzelet?

Nevess egyet,
vond meg a vállad!
még szebb percek várnak:
hitesd el magaddal-
-vagy fordulj a falnak,
sirasd a múltat,
könnyed felissza
tán majd a sötét!
(kell valami még?)

...de hisz figyelj rám
kint most is kék az ég,
s holnap is süt majd-
-szemedbe csillan
szép napsugár:
az élet vár!