Mint kő

dreaming582009. június 25. 14:10

Köszönöm kedves Ildikó! :)))

Ametist2009. június 25. 14:06

Szerintem is jó lett :)

dreaming582009. június 25. 13:58

Köszi Miriam:)))

miriam2009. június 25. 13:55

Dacos lélekkel,olykor megtörten s csalatkozva is
de mindig felültem a következő hullámra
nem féltem a mélyet,
bolondos szívem a futást az élettel még bírja
Néhányszor kimaradt majd gyorsul,
összevissza ver bitangul...
Szív csendesedj, az élet
még nem játszotta el
minden játékait veled..

dreaming582009. június 25. 11:43

Kedves Ofad! Neked is köszönöm - örülök, ha tetszett!
Üdv: Éva

dreaming582009. június 25. 11:42

Maya:aranyos vagy :))) Köszönöm - és nem akarnék meghalni, csak néha olyan...üres...tudod...

dreaming582009. június 25. 11:39

Ancsa, Margaréta: köszönöm, hogy olvastatok...
Puszi!

ofad2009. június 25. 11:13

''...még néha álmomban
feldereng a képed,
ilyenkor a párnám
könnyben ázik érted,
mellkasom szorítják
tüzes vasbilincsek,
nem találok soha
többé ilyen kincset...''
Tökéletesen megfogalmaztad, az első szavától az utolsóig átérzem! Gyönyörű vers!

mezeimarianna2009. június 25. 05:46

Jaj Istenem!!Nagyon szép!!!Ne akarj még meghalni
kérlek és szeretlek téged!Még nincs késő.. még lehet...ne add fel!!!

Törölt tag2009. június 25. 04:48

Törölt hozzászólás.

kapocsi.ancsa2009. június 25. 00:41

A pontozás..mintha egy-egy sóhaj lenne benne..
Szép..

dreaming582009. június 24. 22:49

Hát én pont ezért nem tudok, és nem akarok Tőle (Kedvestől) szabadulni...hisz Ő volt, aki (végül is öntudatlanul) a puszta lényével lefejtette rólam a páncélt, ami a férjem tizenegy évvel ezelőtti halála óta ''képződött'' - most viszont úgy érzem , itt állok (páncélom híján) védtelenül...ő pedig ugyan védelmet és bármi mást igen, de szerelmet nem tud nekem adni... Ez van :S

szebarb2009. június 24. 22:02

A könnyeknek ki kell jönni. Az életem nekem is úgy alakult, hogy befelé folytak mostanában (az Élet belénk tudja taposni), de mire kijöttek, már alig martak.
Megkeményítik az embert a pofonok, a csalódások, azért ne hagyd, hogy túl kemény légy, mert ha lenne is egy szerető ember - már nem tudod közelebb engedni.
Bezárkózunk, aztán meg tényleg csak a magány marad. Örökké nem lehet csak az!

dreaming582009. június 24. 21:54

Nem tudom, meddig bírom így - de most, PONT MOST!!! - hogy elolvastam a válaszodat - végre tudok sírni ...mert hogy az sem megy mostanában...
Pedig néha szétfeszít...úgy érzem :(

szebarb2009. június 24. 21:50

Kicsit megeredt a nyelvem, remélem nem bánod.:-)

szebarb2009. június 24. 21:48

Nem irigyellek!
Én a másik oldalon voltam, barátság, én sírtam a vállán egy fiúnak a ''nagy szerelem miatt'', aztán a fiú egy nap azt mondta, hagyjam már a Nagyszerelmet, itt van Ő, Ő szeret, a másik csak játszik. Hát, egy sem maradt. A barátságból nem lett szerelem, sem barátság, a Szerelemből meg szívhasadások, és menekülés.
És ültem én is egy asztalnál, mint ''kedves ismerős''. Bár az véletlen eset volt. A szívem szakadt meg, ott szembesül igazán az ember a helyével.
Ez rettentő nehéz lehet Neked. Örülsz, hogy boldog, de Te? Te boldog vagy? tudom, hogy van ilyen, hogy legalább Ő boldog legyen..., de nem mehet a végtelenségig, mérgezed is magad.
Remélem, hogy találkozol egy Igazival, megérdemled.

dreaming582009. június 24. 21:39

Na ez az....ez az amit én sem tudok...
Mármint, hogy jó-e igazán így...csak azt tudom, hogy ha nem lenne, az még rosszabb lenne...
Persze hogy tudja...csak...mikor kezdődött a ''barátságunk'' akkor ő épp egy nagy csalódáson volt túl - én voltam a ''lelkitámasz'' én rángattam ki a depiből...de én már akkor szerettem, mikor még csak kasszasori kollegák voltunk, és csak évődés volt köztünk...
Aztán neki most jött igazi szerelem :S...én meg vagyok a barát akivel esetlegesen órákat beszélget telefonon ...meg ma is lent voltam náluk - meghívtak ebédre - de nem tudok igazán boldog lenni...hisz láttam ''Őket'' - és épp ezért mégis boldog vagyok, mert Őt boldognak láttam :S
Érted Te ezt??? Mintha tudathasadásom lenne... :S

szebarb2009. június 24. 21:25

Jó vagyok én kicsi barbinak is!:-)

Sajnálom, hogy így érzel. És a Kedves tudja -e, hogy többet jelent? Mert ha igen, akkor ...? Nem kegyetlenség közelünkben tartani valakit akit Úgy nem szeretünk? Nem Önzés?
Ilyen cipőben még nem voltam, de évekkel ezelőtt belekerültem egy jó kis kalamajkába, költöztem egy várost, hogy esélyünk sem legyen találkozni, mert hiába volt szerelem, ha más gubancok meg voltak. Nagyon fájt elszakadni, de jó pár év elteltével azt mondom megérte. Meg nem bánom, kegyetlenül boldog tudtam akkor lenni! De a hiába szerelmek legalább annyira fájnak, mint amennyire boldoggá tesznek percekre, órákra. De a bizonytalanság mögöttük őrli az embert.
Kívánom, hogy találd meg a viszonzottat, a simát, a mindennapit.
:-)
barbi

dreaming582009. június 24. 21:15

Jajjj BARBI (az előbb elküldtem kis kezdőbetűvel :S)

dreaming582009. június 24. 21:14

Szia barbi!
Én tíz évig tök jól ''elvoltam'' aztán bejött a képbe Kedves...és most tusakodnom kell magammal - mert én többet érzek... Ő pedig abszolút a legjobb barát - de csak barát...
Nekem kell változnom, tudom :))
Most ez van...

dreaming582009. június 24. 21:12

Szia Micky!
eredetileg úgy volt :P
...és köszi :)

szebarb2009. június 24. 20:59

Én egészen jól megvagyok a magánnyal, a szerelemnek előbb-utóbb rossz vége lesz. Vagy csak rosszak a tapasztalataim.

Persze rossz az ha hiába vágyakozik az ember, megértelek.
Az talán még rosszabb, ha már nem is vágyakozik.

Remek a vers, Éva!

Törölt tag2009. június 24. 20:55

Törölt hozzászólás.