Miért

Ablakom előtt az őszi köd gomolyog,
elmémben ezer kétely kavarog...
haragos fellegek borítják az eget,
tőlem oly messze van, aki engem szeret
- vagy meg sem született...

Egy volt ki szeretett,
s hűtlenül elhagyott-
- a halál a fülébe dúdolt
egy dallamot...
Oly édes dallam volt
elbűvölő zene:
Drágám azon nyomban
tovalibbent vele...

Azóta kis szivem
álomba szenderült,
ám mikor Te jöttél
létemre fény derült...
Mért keltettél reményt,
mért csillant rám szemed?...
Miért hitetted el:
boldog leszek veled?

A mélyálom-létből
mért verted fel lelkem?
hogy azután csúful
cserbenhagyjál engem...

Most itt állok árván:
te nem törődsz velem,
hiába feszíti szívem a szerelem...

***************************************

(...ez akkor keletkezett, mikor még teljesen egyoldalú volt az érzés: az én részemről távoli "rajongás" - mint egy szédült tinilány (pedig hajaj de nem az vagyok :S) - ő pedig csak "hozta a formáját", flörtölgetett velem ...nem csak velem - csak én nagyon fogékony voltam ...akkor ébredtem 10 éves "álomból" ) így belehabarodtam teljesen...)