Egyszerű történet

Tudod, mikor először láttalak,
nem tudtam,hogy tőled
lesz fényesebb a nap.
Nem tudtam, hogy majd egyszer
te leszel nekem a tenger
fodrán a csillanás,
            és senki más...
Apródonként lopództál be,
mélyen bele a szivembe-
-kijutnod már nem is lehet,
minden dobbanás üzenet...
...üzenet, hogy amíg dobog,
örökké a tied vagyok...
Azóta tudom és egyre jobban:
minden csak érted (és tőled) van-
-tavasszal a szinpompában
szellő lágy simításában érzem,
vagy nyáron az esti csendben
csillagok húnyó fényében,
és ősszel, mikor levél hull,
s az idő hűvösre fordul,
végül télen, mikor fáradtabban
lépdel az idő a hóesésben,
s vállamon egy hópihe megpihen,
az is csak rólad mesél nekem...
...mert lehet tél és lehet nyár,
(mindörökre itt vagy már)
szakadatlan hullhat eső,
őszi hajnalon hűlhet a levegő,
fújhat a szél, lephet a dér
csillámba vonva mindent mi él,
nem tudlak téged feledni, lám
gondolatom csak nálad jár.

(...mert itt vagy a szivembe
              bezárva már...)

 *********************************************

(...tudom, hogy banális, tudom, hogy picit szirupos /más fórumon megkaptam már :S/, de mint már említettem, nem költő vagyok, csak egy szerelmes lélek - és ha jönnek a gondolatok, én írom őket...időnként sajtcetlire, vagy a telefonom jegyzetébe, blokk hátára - "el ne szálljon" ...)