A mese vége

dreaming58•  2009. május 4. 20:48

Szürke a város,
kihalt a lelkem,
sötét az ég is,
nincs hova mennem.
Nincs kihez szóljak,
nincs aki vár rám,
csapkod a zápor,
nincsen szivárvány...
Nincs egy meleg zug
hol fejem lehajtsam,
nem maradt semmim
csak ez a dallam,
dúdolom halkan.

Csak azt remélem
meghallod egyszer,
eszedbe jut még
hogy voltam egyszer...
Egyszer volt hol nem,
mesénk már emlék
(de újra lennék...)
Tudod hogy fájok,
tudod hogy félek,
nincs senki másom
(...te vagy az élet,
te vagy az álmom...)

 

****************************************

 

(...nem most írtam, és nincs igazán vége, de most ilyen a hangulatom... :(    )

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582009. május 5. 00:01

Szia Ancsa!
Köszönöm...csak írtam, ahogy ''jött'' :D

kapocsi.ancsa2009. május 4. 22:10

Nagyon szép...és tényleg dallamos..
Látható a sétáló alak...ki lassan lépked...
Üdv

dreaming582009. május 4. 21:38

Hát, mint kapcsolat el sem kezdődött igazán...mint barátság (ha tudok benne partner lenni - és közben nem halok bele) folytatódhat...
Nem tudom, meddig fogom bírni :S

def.67-892009. május 4. 21:33

Te írtad, hogy ''nincs igazán vége'', de is-is!

dreaming582009. május 4. 21:31

ezt a verset? - vagy a többi fölrakását??? :)

def.67-892009. május 4. 21:13

szomorkás, reménykedő és bizakodó, folytasd még!