dominusnemo blogja

dominusnemo•  2018. július 9. 22:10

Egy szörnyetegről

Ha hangja támad, borzasztó sebet ejt a fedetlen bőrön, akár a korbács, mikor a szentek testébe mar.
S ha torkán szó reked, ha félrenyel egy-egy hangot, csak néz rád vad szemeivel, s várja, mit lépsz felébe majd.

Párduc ő a sűrű dzsungel legmélyén, s hátadba ront, mikor nem figyelsz egy percre talán.

Jéghegynek is nevezhetném, matrózok rémálma.

Vadász, rókakölyök miatta lesz félárva.

Mennydörgés az éjszakában; villámcsapott szilvafák törzse is néha.
Gyilkoló tűz, földöntúli ökoszisztéma.

Harag, gyűlölet, félelem, erő.

Vénemberek kérges tenyere ő.

Ha látod, ne félj tőle, csak akkor bánt, ha úgy van kedve.
Bár rádmosolyog, ne verjen át! Egy démon lelke szunnyad benne.

S mikor már elpusztult minden, mikor a világ már vörös fellegben izzik, s már Mefisztó is csak félve teszi ki a lábát.
Ő életre kel, s elhagyja majd csigaházát.

Nem hagy semmit, semmit hátra. Semmi sem marad többé.
Én ennek örülök.
Akkor már nem válhat a harag sem ösztönné.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom