Válaszút

Válaszút


Már zúg a fejed a munkától, elfáradtál,
egyetlen vágyad egy fekhely, ahol alhatnál.
Még bevásárolsz és vacsorát főzöl neki,
pedig tudod, otthon van, ő is megteheti.
Motyog valamit az orra alatt mogorván,
nem figyel rád, folyton csak ráncolja homlokát.


Lassan ráébredsz, az élet nem jó így neked,
ideje a boldogságot máshol keresned.
Valamikor szentül hitted ő az igazi,
ma már nem érted, hogy tudtál így választani.
Hiszen nem társat, cselédet akart magának,
nemet kell mondanod a megaláztatásnak.


Értékes vagy, lassanként megismered magad,
az életed holnaptól új irányba halad.
Ne legyél e világon semmiképpen szolga,
hallgass a mélyen elrejtett belső hangokra.
Keress magadnak jó és igaz barátokat,
fájdalom helyett mosoly járja át arcodat.


Magdolna Léhi