Elhagyott

Egy téli hajnalon ébredve meghallottam a hírt:meghalt az az ember kit szerettem:A nagyapám! Agyomrom émelygett, a szívem gyorsan kalapált!Azt hittem ez csak egy rossz álom!Aztán eszembe jutott az a sok szépemlék melyek nem hagytak nyugodni.Sokszor azt hittem,hogy már nem szeret mert kemény és rideg volt!De rájöttem , hogy már csak pár honapja van hátra.Láttam ahogy leépült,láttam ahogy sírt és mégse panaszkodott mégse ejtett ki a száján egy jaj szót sem csak sírt!Csak sírt némán!Itt volt a november és eljött a temetés napja.Megláttam a koporsót és egy világ omlott össze bennem!És a fejfát melyen a neve ált.Nem akartam elhinni.emlékszem mikor lezögelték a koporsó tetejét s mikor a földet hányták rá.Csak zokoktam és eszembe jutott , hogy többé nem láthatom.Az a szép nyár amit együtt töltöttünk.Elszakadt a szandám és úgy megcsinálta,hogy csak ámulta-bámultam!Az a típus volt aki szeretett beleszolni mindenbe.De most azt kívánom bárcsak itt lenne és beleszólna mindenbe!