dobostorta blogja

Karcsú, kecses lábaid elé helyeztem szívem, Pierrette, édesem.”  

nem vágyódom  

illúzió tartja kezem  

foszlány vagyok  

fény nyomába szegődve  

csak távolról nézhetem  

emlékszel  

csillagpor égboltomon  

madár hajnal ígéretével  

emlékszel  

falaink jövőt visszhangoztak  

nem  

én sem  

kérdések marják bőröm  

gitárba szakadt dallam  

némán rekedt  

nem őrizlek  

szerelemmel  

csak kifakult rímekben  

idő pora fed  

mégis zengsz  

nem tükör  

kép vagy  

elárvult kert illata  

otthonom voltál  

de már nem