dobosigyorgy blogja

Ha eljő a vég a szenvedésnek,
nem lesz már többé erőm,
tudom vajon akkor minek néznek,
biztos kaszás a nyerő.

Egyszer majd ennek is el kell jönni,
talán akkor lesz tavasz,
virágból lehet majd csokrot kötni,
az is fekete kamasz.

Az kell majd nékem Hold sírjon értem,
távozom én Nap alatt,
azt senki ne mondja kár volt érte,
ezek csak hamis szavak.

Utána nézek tán odafentről,
lent még szárnyal a tavasz,
megfogom látni én közelebbről,
küldöm nektek a nyarat.

Vidáman jártok engem feledve,
helyettem lesz majd kacat,
összeszeditek és el lesz küldve,
dobozon lesz majd lakat.

És most kell menni,

ez itt a kérdés,

el kéne jutni

ez a nagy érzés.

Azt én elmondom

sok fűnek, fának,

legnagyobb gondom,

hogy engem várnak.

Nem tudok menni,

megöl a bánat,

így nem kell lenni,

minden más várhat.

Meg kell,hogy éljem,

ezt a nagy élményt,

szívemben védjem

nem kell több kérvény.

Oda kell jutni,

hol van a járat,

jegyet kell venni,

a vonat járhat.

Mért hiszed,gyenge,Te rosszul látod,
izma nem penge,agyban a sármod.
Ésszel kell győzni,szemmel meg látni,
a nagy szerelmet végig kell járni..

Ha szívvel érzel,és ezt megérted,
az ész sem vész el,a jót megérzed.
Nem kell már félned,semmi sem téveszt,
látod az éned,megvan a jó teszt.

Olvastam egy honlapon,
valóságnak földjén,
a fejemet csak kapom,
hogy ez meg is történt.

Nyolcvan éves bácsika
buszra épp hogy felszállt,
sofőr kiált egy nagyot,
vett-e buszjegyet már.

És kérte a személyit,
mutassa meg néki,
de mivel,hogy nem volt ott,
tessék már lelépni.

Szegény bágyadt kisöreg,
csendesen lelépett,
mit tehetet ezután,
hát Ő buszjegyet vett.

Várta már,hogy jön a busz,
amire felszállhat,
de mivel már nem volt ott,
most másikra várhat.

Tán a sofőr nem tudta,
ingyen utazhatna,
vagy az arcán nem látta,
rég elmúlt már hatvan.

Ilyent még nem élhetett,
pedig nyolcvan éves,
mert akinek lelke van
az csak jókat képzel.

Tán nem volt ott már senki,
Ki megvédte volna?
Könnyebb volt feltenni,
már a közoldalra.


Ingyen lehet utazni 65 éves kortól!

Ne várd holnapot,
ne kérj csodát,
nem lehet mégsem 
égi varázs.

Kérheted tőlem
a nagy talányt,
nem kapod úgy sem,
indulj tovább.

Tudod,ez van csak,
mit mondhatok,
nem fogom hozni
a holnapot.

Ha nem elég az,
hogy dalolom,
hát akkor jobb lesz,
elbúcsúzom.

Intek majd ekkor
búcsút és pát,
élet már így megy
majd ez után.

És majd két úton
megyünk tovább,
kívánok Néked
jó éjszakát.