dobosigyorgy blogja

Tedd álomra fejed,
akire gondolsz,
képzeletedben
ott lesz majd veled.

Kis puha párnádat
majdan öleled,
álmidban is
csak őt szereted.

És akkor szebb lesz majd
minden reggeled,
munkába menet
melléd képzeled.

Vidámabb lesz akkor
sok-sok nappalod,
kicsi párnád már
nem lesz harmatos.


Egy nagyon jó barátomnak!

Várj!-én holnap újra eljövök,
kell,hogy minden rossztól elköszönj,
nem hozok én néked csillagot ,
csupán jókedvet,mit adhatok.

Tudd,hogy nem szerelem,nem vitás,
csak egy igazmondó jó barát,
akard,hogy a kedved jó legyen,
minden rossz csak egy múló képzelet.

Nézd hát,reggel a nap hogy ragyog,
még akkor is látsz majd csillagot,
nem az égen lesz én azt hiszem,
hanem benned lévő érzelem.

Lásd,az élet így már oly csodás,
sírhat majd utánad nem vitás,
ne tévesszen ez meg hidd csak el,
időd boldogságban múljon el.

Előre nézz,vissza ne figyelj,
boldogságodra hát jól ügyelj,
tudod,figyel rád egy jó barát,
boldogságban fújd az út porát.



Egy nagyon jó barátom gyermekének ajánlom szerelmi bánat ellen.

Akkor lesz szívében majd nagy a bánat,
szerelmet pénz nélkül már nem találhat,
későn fog néki majd eszébe jutni,
hogy lehet mennyből a pokolba jutni.

És rájön akkor,a pénz nem minden,
hiába van sok,ha boldogság nincsen,
nem kell,hogy éljen már csak a mának,
lehet most hétfő,vagy újabb vasárnap.

Szívében érzi,már túl nagy a bánat,
a teste él még,de halálként járhat,
tán még nincs ébren,lám gondol egy párat,

nem lesz nagyképű és vidáman járhat,
rájön majd akkor,a sok pénz csak árthat,
hiába van meg,ha túl nagy a bánat.

Oly rég volt nagy a hazám,
azóta de kicsi már,
volt itt ám sok hatalom,
mindegyik jól kirabolt.

Gyönyörű nagy nemzetem,
nagy része már elveszett,
szétszedték a földeket,
nemzete lett idegen.

Emberek szívét azt nem,
elrabolni nem lehet,
bármilyen a hatalom,
szíve magyar,nagy vagyon.

Voltak már itt csillagok,
színe sárgán ragyogott,
csillagok pusztultak el
és aki ilyent viselt.

Lettek másik csillagok,
ábrája ötágú volt,
oly pirosan díszelgett,
nagy Szovjet fő hadsereg.

Mondták vigyáznak reánk,
védik ők magyar hazánk,
azt már jól elvoltak itt,
hazájuk hol ott,hol itt.

Tűrték már az emberek,
mert soknak nyoma veszett,
nem volt itt már félelem,
csak ki hazát szeretett.

Gondolni csak magyarul,
lélekben is ugyanúgy,
nem törte le hatalom,
Ő bárhol is lakhatott.

Benne már nincs félelem,
boldog,hogy magyar lehet,
lelkében csak az lebeg,
beszédét megértheted.

Honvágy és nem hatalom,
ami most nála lakol,
ezt Te is megértheted,
mert veled magyar lehet.

Lehetnek már nagy hegyek,
idegen területek,
szíve az nem idegen,
beszéli a nyelvemet.

Beszélni jól magyarul,
ezt amit Ő is tanul,
a nyelvet vinni tovább,
mindegy,hogy bármerre jár.

Világnak én üzenem,
ezt soha el ne feledd,
ember az bárhol vagyon,
magyarsága nagy vagyon.

A rosszat feledni,
jót kell megtalálni
és felemelt fejjel
csak vidáman járni.

Ne sirasd a múltat,
láthatsz még sok újat,
nyitott szemmel nézzed
mit a sors vonultat.

Nézd csak jó erővel,
ne tekintsél hátra,
szíved mezejével
gondolj csak a mára.

És ha megfogadod
ezt a jó tanácsot,
lelked megnyugodott,
a szépséget látod.

Remélem Kinek írtam segít lelki megnyugvásában.