Zsiráf és a szerencse

Kicsi zsiráf, hogy felébredt,
kinyitotta a szemét,
gondolta, tán ebédre majd
alma lesz az eleség.
 
Fel is kelt és meg is mosdott,
elővett egy kosarat,
gondolta, majd teleszedi,
vacsorára is marad.
 
Ki is ment ő a nagy fához,
szedni kezdte lelkesen,
amíg érte, az elfogyott,
tetején nem érte el.
 
El is ment a nagy létráért,
így az almát szedheti,
de, hogy kicsit feljebb jutott,
onnét szépen leesik.
 
Eltört ám a létra foka,
keservesen sírdogált,
megjelent egy jó nagy kígyó,
a fülébe kiabált.
 
Megkérdezte:- mi a baja,
hogy a könnye csak folyik,
kitalált egy jó vicceset,
nézzenek egy jó mozit.
 
De a zsiráf még jobban sírt,
filmet nézni nem akar,
hiányzik a létra foka,
ez itt ám a nagy nagy baj.
 
Így a kígyó gondolkodik,
tán segíthet őneki,
tekeredik a létrára,
és így fel is lépteti.
 
Meg is lett a létra foka,
ne sírj tovább ,felmehetsz,
ne félj én majd megtartalak,
lépkedj gyorsan, le ne ess.
 
Fel is lépett a létrára,
óvatosan feljebb ért,
le is szedte a sok almát,
mindenkinek jut ebéd.
 
Szépen, lassan le is lépett,
megköszönte lelkesen,
segítségért enni adott,

nem maradtak éhesen.

2.Kis zsiráf új barátja

Kígyót vitt a kicsi zsiráf,
megijedt a nagy madár,
ő meg nagyon jót nevetett,
hisz ő csak egy jó barát.
 
Hát ha Te ezt így gondolod,
itt maradhat mivelünk,
de ő is csak abból ehet,
amit mi is ehetünk.
 
Megegyeztek, hogy ez így lesz,
nem lesz ebből galiba,
csak aztán őt ne zavarja
udvaron a nagy liba.
 
Megérkezett a kis tücsök,
aki mindig hegedült,
táncra küldte új barátot,
amíg csak ki nem merült.
 
Mindenkinek jó kedve lett,
kezdődhetett az ebéd,
a hami is gyorsan fogyott
volt ia annyi, hogyelég.
 
Ebéd után lepihentek,
álmodtak egy nagy csodát,
nem hallottak akkor semmit,
csak egy kicsi horkolást.