Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vulkán
dobosigyorgy• 2015. augusztus 24. 21:06
Mint kitörő láva égeti partot,
bánat meg repeszti szívet,
parázsnak hangját már távolról hallod,
útjából tünteti hívet.
Ahogy lávát majd eléri hajnal,
ő halkan, fényesen pihen,
szív,ha bánatban bele is hal majd,
vajon,lesz majd, ki rá figyel?
Természet győz,vagy a gonosz ember,
ki földet éget, vagy szívet,
vagy eljő tán az igazság egyszer,
mi vállán sok sorsot cipel
Felnézhetsz majd a csillagos égre,
láthatod mit hoz az jövő,
szenvedés, vagy a jó esik félre,
széthull, vagy meglesz a kötő.
Hajoljál akkor jó nagyon mélyre,
döntsd el,hogy mégis mit akarsz,
melyik közelít most nagyon délre,
kávédba tán cukrot kavarsz.
dobosigyorgy2015. augusztus 25. 17:27
@Molnar-Jolan: Jolika köszönöm szépen.
dobosigyorgy2015. augusztus 25. 17:27
@jozsefsoltcsosz: Józsi köszönöm szépen.
dobosigyorgy2015. augusztus 25. 17:26
@Sea_Miller: Köszönöm szépen.
Baráti öleléssel
dobosigyorgy2015. augusztus 25. 17:26
@csillogo: Marika köszönöm szépen.Mielőtt főoldalra küldeném,még megnézem,hol lehetne az a betűt betenni más szó helyére,hogy a szótagszám se változzon.
Puszi
Molnar-Jolan2015. augusztus 25. 10:51
Csillogóval egyet értve, a vége meglepő, és erősen hatott.
jozsefsoltcsosz2015. augusztus 25. 10:28
Egyre fokozottabb határozottsággal szólaltak meg a határozott névelős alakzatok kiváló versedben, hiszen saját magunk döntünk az életünkről, a sorsunkról.- Üdv. Józsi
Törölt tag2015. augusztus 24. 23:27
Törölt hozzászólás.
csillogo2015. augusztus 24. 22:08
Kedves Gyuri az utolsó három versszak nagyszerű!
Picit javítanék az első kettőn - egy két "a" betűt hiányolok!
Jó szívvel jártam itt!