Vörösen izzik

Vörösen izzik a reggel,
valahol mégis fekete,
háborog most a nagy tenger,
van, ami végleg elveszett.
 
Virág is bontja a szirmát,
élete úgysem egyszerű,
szép lassan lehull a földre,
halála nagyon keserű.
 
Köztünk élt tettre kész ember,
egyszerű nem volt őneki,
tudta, hogy tenni kell végre,
nyomorból álmát kergeti.
 
Talált is kiutat onnan,
falvában végre jó legyen,
kaparta mindent a sárból,
rossznak kell már vége legyen.
 
Szomorú reggel jött akkor,
Ő aztán fel nem ébredett,
kiket kiemelt a sárból,
nekik most minden elveszett.
 
Vajon, lesz ki végzi dolgát,
vagy végleg veszni hagyja azt,
mit elért eddig az ember,
az csak egy múló pillanat?
 
Ó!- ne hagyd veszni a jót már,
maradjon még a víz felett,
tette ne vesszen kárba, mert
fentről küld vérző könnyeket.

Bogdán László Cserdi polgármestere emlékére.