Víziló és a béka

A víziló félt a víztől,
mert nem tudott úszni,
kicsi béka gyorsan ugrált,
így tudott csak futni.
 
Kicsi béka meglátta azt,
száraz a ló háta,
és egy nagyot belecsapott,
most saját markába.
 
Odaszólt a vízilónak:
- gyere velem úszni,
megmutatom én azt néked,
hogy lehet átjutni.
 
Tudod béka, nem merek én,
mert nem tudok úszni,
de, hogyha én szépen kérek,
megtanítasz úszni.
 
A kis béka jót nevetett,
fürgén járt a lába
de ám ő ezt az egészet
tanításnak szánta.
 
A víziló sopánkodott:
- én ezt, hogy csináljam,
amikor már mélyül a víz,
nem ér le a lábam.
 
Szívjál nagyon sok levegőt
és csináld utánam,
a lábadat mozgasd mint én,
csak ügyesen bátran.
 
Kis víziló megcsinálta,
boldog is lett végre,
megfogta a kicsi békát,
puszit adott érte.
 
Kis béka is így boldog lett,
maradtak is párban,
ha valakik arra mentek,
megmutatták bátran.
 
Ezután már a víziló
nem is félt a víztől,
és ha mégis azt csinálta,
de már csakis viccből.
 
Ilyenkor a kicsi béka
tanította úszni,
annak pedig nem is kellet
ugrándozva futni.
 
Talán most is azt csinálják,
soha nem lesz vége,
de azért ha elfáradnak,
lefekszenek délre.