Tündérlány és Pannika

dobosigyorgy•  2016. május 16. 20:54

Nem is olyan nagyon régen, tündérkislány született. Nem nézett ki Ő sem másképp, mint a többi kisgyerek. Csak a szíve volt aranyból, amit senki nem tudott. Nem sírt, hogyha enni kellet, türelmesen várta azt. Tudta, hogy az anyukája őnéki majd enni ad.
Ahogy csak nőtt, növögetett, rossz az lenni nem tudott. Óvodában, iskolában mindig is szót fogadott.Amikor tanulni kellett mindig megtanulta azt.
Ami másnapra volt adva, hiba abban nem maradt. Így aztán, hogy Ő jól tanult, szerették a gyerekek. Szóltak néki, hogy segítsen, hogy másé is jó legyen. Meg is tette, hisz Tündér volt, örült, hogy segíthetett. Másnap már az iskolában minden gyerek jól felelt.
Ezért aztán tovább tanult, közben táncot tanított. Szerette, ha örültek ott kicsikék és a nagyok.
Óvó néni lett belőle, mellette még tánctanár. Így nappal a gyerekekkel szép mesékkel táncikál. Utána várták a nagyok, hogy ők is tanuljanak. A táncuk is még jobb legyen,így lehetnek boldogok.
Óvodában volt egy kislány, úgy hívták, hogy Pannika.
Szegényke csak sántán ment, nevették a gyerekek.
De aztán az óvónéni mondta:- hogy ezt nem szabad.
Figyeljetek kicsit ide!- látjátok, hogy jószívű. Hisz semmit sem tart magának, mindent megoszt veletek.
Gondolkodtak a gyerekek:- hát ez valóban igaz, de ki mondta, hogy csúfolkodjunk, pedig tényleg nem szabad.
De egyszer ám nagy baj történt. Óvó néni a padlásról leesett. Nagyon sírt és fájt mindene, de felkelni nem tudott. Kiabált ám segítségért, anya, anyukám, jaj, de fáj!
Rohant aztán anyukája, látta ám, hogy nagy a baj. Nagyon gyorsan mentőt hívott:- siessenek, most hamar! Bevitték ám a kórházba, de menni már nem tudott.Sírt is aztán nagyon sokat, lassan teltek nappalok.
Pannika is meghallotta,hogy aztán most nagy a baj.Szólt is gyorsan az anyjának:- Látogassuk meg az Óvó nénit! Hol lakik Ő, mond kislányom, mert én bizony nem tudom. Megmutatom én az utat, sokszor sétáltunk arra és nekem megmutatta. Elmentek, de csak sírt a Tündérlány. Pannika vigasztalta, hogy segít neki meggyógyulni.Erre aztán végre jót kacagott, hogy a kis sánta lányka szeretné meggyógyítani.
Hát Pannika, hogy csinálod?- arra kíváncsi vagyok.
- Hozok néked én egy széket, és majd veled ballagok.Megtanítalak, hogy kell menni, gurulni is rendesen.Láthatod az egész várost, én pedig veled megyek. Ó!- Te drága, jobb kedvem lett, holnap el is kezdhetjük. Elérkezett a másnap, és Pannika megjelent, a kerekesszéket pedig anyukája hozta. Megmutatta, hogy kell menni vele. megtörtént a csoda, gurult a szék. Hurrá, hurrá, haladunk, mi otthon nem maradunk!
Pannika szólt:- Óvó néni, próbálj körbe járni vele. Gyakorolt, és egyszer csak sikerült.Mentek a napok, és egyre jobb kedvük lett.Egyszer csak két kerékre tudott állni.Mozgott jobbra, mozgott balra, és egyszer csak körbe járt. De eközben Pannika már kijárta az óvodát.
Ahogy egyre jobban haladt, gondolta:- kellene mással is együtt csinálni ezt. Talált is több emberkét, akik ugyanígy jártak, és elkezdtek közösen gyakorolni. Mindenki nagyon jól megtanulta, és azóta közösen táncolnak. Járják ám a nagy világot, és nagyon boldogok. De nemcsak ők, hanem, ki látja őket,azok is ugyanolyan boldogok. Hisz a szép látványtól áradoznak, és szégyelik magukat, hogy eddig másképp látták azokat, akik kerekesszékben voltak. Sok jó barátot szereztek maguknak, de Pannikát soha sem felejtik el. A sok barát közt találtak egy olyant is, aki mindig figyel rájuk, és a távolból is óvja őket. Még nagyon sokáig járják a világot, a boldogág pedig tán sosem hagyja el arcukat, és a Tündérlány is boldogan élhet, mert már soha nem marad egyedül.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!