Tücsök és a hangya

Kicsi tücsök kint a réten
egész nyáron hegedül,
de ha délben jól süt a Nap,
az árnyékban elterül.
 
Pihen akkor, és elalszik,
nem gondol ő semmire,
de a spájza így üres lesz,
nem lesz étel télire.
 
Kicsi hangya csak gyűjtöget,
nem baj, hogyha több akad,
lesz majd télen más is éhes,
gyomra üres nem marad.
 
Kicsi tücsök, gyere gyorsan,
gyűjtögessél estére,
legyen néked is mit enni,
eloszthatod felébe.
 
Meleg lesz majd, és nem fázol,
akkor te is felébredsz,
sírhatsz nagyon, mert a spájzban
nem lesz néked ebéded.
 
Oly jó nékem hegedülni,
szépen szól a muzsika,
sokszor megyek én majd télen
nagyon gazdag lagziba.
 
Megjött a tél, és a tücsök
akkor jól ráfizetett,
üres lett már a nagy falu,
lagziba nem mehetett.
 
De mivelhogy nem volt hideg,
láthatta a kék eget,
de a spájza lám üres volt,
pedig ő megéhezett.
 
Elindult hát így az úton,
egy buckában megakadt,
abban volt egy nagy hangyaboly,
lélegzete elakadt.
 
Úgy megijedt a hangyáktól,
de futni már nem tudott,
könyörgött hát így azt nekik:
mert étel még nem jutott.
 
Előbújt a kicsi hangya,
nyáron ő gyűjtögetett,
látod tücsök, szóltam akkor,
most aztán meg lesheted.
 
Gyere most, hát egyél velünk,
jobban érzed majd magad,
pocakod is egy kettőre,
szép lassacskán megdagad.
 
De egy kicsit muzsikáljál,
szóljon télen is zene,
kapsz te ételt, és majd játszol,
nem mondjuk, hogy ég vele.
 
Tudod tücsök, jobbnak látom,
hogyha te már itt maradsz,
muzsikálsz, mi gyűjtögetünk,
semmi rosszban nem akadsz.
 
Csapjál bele a markomba,
hogy ez így már rendben lesz,
együtt leszünk majd örökre,
és senki sem tévedett.
 
Megegyeztek nagyon gyorsan,
lett is kaja, meg zene,
elfáradtak kint a téren,
majd otthon lefekszenek.
 
Elaludtak nagyon hamar,
ti is lefeküdjetek,
aludjatok nagyon gyorsan,
a mesémnek vége lett.