Szívszőnyeg

Volt egy szőnyeg, elszakadt,
ki is kellett dobni,
de mikor az megkerült,
elkezdett zokogni.
 
Azt hitte. hogy vége lett,
nem kellett már néki,
ezután senki nem fog,
rajt egyet sem lépni.
 
De, mikor ezt meglátták,
jöttek bánatkönnyek,
nem tudták, hogy most vajon,
kinek is lett könnyebb.
 
Észrevette a szőnyeg,
csavarodott szépen,
sok jót küld mindenkinek,
ki ott volt a téren.
 
Lett ám ott nagy kacagás,
gyorsan visszaküldték,
amennyi odakerült,
abba belegyűrték.
 
Mosolygott a kis szőnyeg,
és az aki látta,
teljesül mindenkinek
így talán a vágya.
 
De aztán, hogy így legyen,
békét kellett kötni,
hogy egyetlen szomszédnak
el sem keljen szökni.
 
Eztán sorban vitte el,
falu összes népét,
láthassák, hogy a földön,
hol köthetnek kévét.
 
Mikor vége lett aztán
a nagy utazásnak,
siettek is már tüstént,
és kévét csináltak.
 
Szőnyeg aztán felkapta,
gyorsan összeszedte,
lassan mindenki fáradt,
pedig nincs is este.
 
Boldog lett ott mindenki,
láttak is csodákat,
de aki nem alszik el,
ilyent sosem láthat.