Szívében bánat

Lapul szívében hatalmas bánat,

amire vigaszt Ő nem talál,

mosoly az arcára hiába várat,

elvitte gyermekhalál.

Arcáról folyik záporban könnye,

ahhoz, hogy jó legyen, nem elég,

elálni nem fog az oly nagyon könnyen,

elvette a gyermekét.

Gyermeke fentről vigyáz tán rá ma,

onnét figyel már, felhők mögött,

derű mégsem jön most az Ő arcára,

hisz tőle elköltözött.

Fájdalma attól nem lesz még könnyebb,

hogy gyermeke nem szenved tovább,

az érzéstől talán még jobban szörnyed,

nem tudja, hogyan tovább.

Ki tudja, talán jön majd egy szebb nap,

újra láthatja majd gyermekét.

utolsó napra még túl sokat várhat,

kitudja,eljön-e még.