Szerelmes kiskacsa

Elindult szegényke,
a szíve magányos,
mert kit nagyon szeret,
néki csak egy álom.

Beszélne is hozzá,
mondana is szépet,
szíve dobbanását,
érezze már végre.

Simogatná éjjel,
szárnyával takarná,
de hát nem teheti,
nem engedi hozzá.

Szegény kicsi kacsa,
szíve nagyon fáj most,
elindul az útnak,
hogy társat találjon.

De csak nem találja,
a régire vágyik,
hiába is ballag
még nagyon sokáig.

Lehajtja a fejét,
gondolkodik közben,
mégis mit tehetne
hogy őt megszerezze.

Visszafelé menve
visz néki virágot,
lám az ő szerelme
már vidáman áll ott.

Egymást szeretgették,
meg is ölelgették,
szomorúságukat
végre elfeledték.