Szél kopogtat

Szél kopogtat a redőnyön,
pedig nem is fázik,
nagyon esik már az eső.
Talán nagyon ázik?
 
Vagy a villám ijesztgeti,
hosszú, fényes csíkkal,
beleremeg, mert nagyon fél,
oly nagyokat villan?
 
Vagy dörgéstől, ami hangos,
a villámlás küldte,
buta szellő, ne ijedezz,
hisz kutyám sincs ülve.
 
Neked aztán nem kell félned,
tűnj el gyorsan innét,
maradj nyugton, ne dönts fákat,
sem háztetőt ismét.
 
Ha te elmész nem is dörög,
villám sem lesz többé,
a levegő mégis jó lesz,
kutyám sem vész köddé.