Szegény ember csodaorchideája

 MESE

Nem is olyan nagyon régen szegény ember ballagott, meglátott egy virágboltot, és oda betért.Szeretett volna beteg feleségének virágot venni , de ami tetszett neki, annyi pénze nem volt.Nézett, nézett nagyon szomorúan, hogy most mit is csináljon.Hogyan lepje meg kedvesét, mikor a legszebb virág túl drága.Megérezte ezt az orchidea, és egy szirmot beleejtett a nyított táskába.De nagyon gonosz volt az eladó, mikor észrevette.- Mit képzel?virágot lop?No még ilyent!Erre kikapta azt az egy szirmot is.Az érzékeny orchidea erre nagyon hamar elszáradt.Ki is vitte kukába a virágárús.Szegény kisöreg szomorúan ballagott, de mikor a kuka mellé ért, hallott egy segítségért kiáltó hangot.Vegyél ki,vigyél innét!Kinyította a kukát és látta az orchidea hulló könnyeit.Gyere velem, hazaviszlek, megöntözlek, így talán újra feléledsz.De mire hazaértek, víz nélkül is csodálatosan virágzott.Meg is lepődött nagyon, hogy ez miképp történhetett.Kedvese is felébredt, és ennek látványától már meg is gyógyult.Mutatta a szomszédjának:- nézd, milyen szépet kaptam!Hamar szárnyra kelt a híre, hogy a falu legszegényebb emberének milyen szép virága lett.Mentek is nézni ám nagyon gyorsan.Jaj,de szép!- mondta az egyik. Milyen csodás!- szólalt a falu legtávolabbi lakója.Meghallotta a zsugori nagy úr.Hamar útra kelt.Szólt a kocsisnak:- fogd be lovaimat a hintóm elé!Nem szabad,hogy olyan szép virág ne az enyém legyen.A kocsis befogta hintóhoz a lovakat, és máris száguldott a szegény emberhez.Hol a virág?-kérdi.Itt van nagyuram:-szólalt meg a háziasszony.Ezt elviszem, mert nem maradhat nálatok!Ennek nálam a helye.!Felfogta a virágot cserepestől, és már indulni is akart.De lám, a virág egyből elszáradt.Mi történt?- kérdi a zsugori.Előbb még szépen virágzott,most meg egy kóró van helyette!Mérgében földhöz vágta a cserepest és elindult vissza A hintóhoz.De olyan gyors volt,hogy az öreg kocsis oda sem tudott érni.Felpattant a hintóra.A lovak annyira megijedtek, hogy tüstént rohantak.Kiabált ám a nagy úr:- emberek segítsenek! Állítsák meg a lovakat.Senki nem mozdult, hanem nagy kacagással figyelték,hogy egyre távolodik.A szegény család nagyon szomorú volt.Nekik még nevetni sem volt kedvük.Visszanézett az újból beteg ett asszonyka, és látta, hogy a cserép megmozdult.Táncot járt, és a virág újból éledezik.Nagy örömük lett, ami talán el sem múlt még a mai napig sem.Az öreg zsugorival meg a lovak még mindig szaladnának,ha a sok gödörben el nem tört volna a kocsi kereke.Nem is látták azóta a zsugorit, mert szégyenében örökre eltűnt a faluból.Azóta nagy nyugalomban élnek együtt és segítenek egymásnak.
Az orchidea, amit elneveztek csodaorchideának.örök virágzásra szánta el magát,hogy a szeretet ne múljon el senkinél sem.
 
Csodaorchidea versem, amiből próbáltam mesét írni.