Nyári varázs

Nyári nagy melegben virul a határ,
virágos kertekben viszik a kapát,
égi Nap melege oly szépen ragyog,
csokorba kötnek fent színes szalagot.
 
Lenge ruhában rendezi terepet,
így hódítja meg a férfi szíveket,
csurranó nyáluk már a földre hullik,
de Nőről a ruha azért sem múlik.
 
Táguló szemmel hiába ám nézik,
de amit ők várnak, az mégis késik,
hiába nézi, szív potyára vérzik,
 
A Nő mikor végre néki utat ad,
akkor a férfi, majd úgy jön zavarba,
nem kerülsz mégsem vele az avarba.