Nemcsak egy pillanat

dobosigyorgy•  2019. január 12. 20:16

Süvít a golyó, most egy kis szünet,
egy lelkész oson és nem gyújt tüzet.
Terepet nézi, túl nagy a veszély,
elfogják talán, nem ad rá esélyt.
 
Szólni kell sokaknak, figyeljenek,
mentsék az életük, ne lőjenek.
Vérdíjat adnak rá, de az nem ér,
jelez társaknak, úgy lesz csak esély.
 
Más idők jönnek, börtönbe viszik,
igazi hitét el nem vehetik.
Túl éli azt is, vele a család,
börtöni idő rémálma talán.
 
Múlik az idő, s egyre idősebb,
sok szenvedéstől mégis erősebb.
Megjött hatvannyolc, újabb döbbenet,
már itt a földön többet nem tehet.
 
Elviszi Őt, a szörnyű, gyors halál,
utána mennyben mondja el talán.
Onnét figyeli két nagy gyermekét,
kik viszik tovább az Ő hírnevét.
 
Ember most figyelj! Vidd hírét tovább!
Ha teheted Te mondjál egy fohászt.!
Így marad tovább lélekben velünk,
fentről néz le ránk, csak hittel legyünk.


DR Jánosi Ferenc születésének 103. évfordulójára.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dobosigyorgy2019. január 17. 20:59

@Zsuzsa0302: Köszönöm szépen.

Zsuzsa03022019. január 15. 05:36

Elgondolkodtató, megható, szomorú.

dobosigyorgy2019. január 13. 17:56

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.
Kemény idők lehettek.

Mikijozsa2019. január 13. 10:31

ne lőjenek... de zavaros idők jártak, GRATULÁLOK A VERSHEZ