Naiv

Itt van a május,
lassan jön a nyár,
és a Te szíved
vigaszt nem talál.

Nem süt a Nap sem,
mégis könnyezel,
nem napsütéstől 
fénylik a szemed.

Mindig naívan
hittél már neki,
őszintén érzed,
szíved szereti.

Mire rájöttél,
késő lett neked,
most mit is tennél,
még nem értheted.

És akkor lassan
kinyílt a szemed,
rájöttél arra,
hogy mit is tehetsz.

Éjszakákban is
 nap reádragyog,
rájöttél arra,
magad nem hagyod.

Újra elkezded
boldog életed,
most is azt hiszed,
őszintén szeret.

Lehetnek akkor
hűvös hajnalok,
és a Te szíved
oly forrón dobog