Mikor az idő is

Ez van, mikor az idő is
elveszti már az eszét,
szakad eső, és fúj a szél,
Napsütés az messze még.
 
A föld is már jól szétázik,
de meleg is kéne még,
valakinek ez hasznot hoz,
de nékünk jobb kéne még.
 
Ennek az lesz már a vége,
hogy majd minden elrohad,
amit hoznak más országból,
mindenki csak válogat,
 
Bizony, mert a gyümölcsfákon
épen semmi nem marad,
ha felmászol és azt szeded,
néha jó is tán akad.
 
De azért csak ne reménykedj,
jön a nyári nagy meleg,
ami addig még megmarad,
szárazságtól tönkremegy.
 
És ha egyszer az idő is
visszaszerzi az eszét,
akkor talán nékünk marad
belőle kis nyereség.
 
Amit majd mi megtermelünk,
abból mi majd jóllakunk,
piacra már nem kell menni,
sajátunknál maradunk.