Mese a kék égről

Kérdezte a kicsi leány:
- papi miért kék az ég,
és oda mi hogyan jussunk,
nincs oly hosszú létra még?
 
Tudod kicsim?- az nem is kell,
sok kis madár odaér,
amikor ők szárnyra kelnek,
az akkor már csodaszép.
 
Úgy történt egy hűs hajnalon:
- pacsirta felébredett,
kinézett a kis fészekből,
az eső nagyon esett.
 
Szomorú lett ám szegényke,
nem is volt mit ennie,
az esőtől, villámlástól
miért kellett félnie.
 
Egy kis angyal arra repült,
megkérdezte: mi a baj?
-kis pacsirta csak hüppögött,
éhes volt, s enni akart.
 
Felrepült egy nagy felhőre,
elmondta ezt őneki,
hogy máskor majd kora reggel,
útját máshol kezdheti.
 
Ekkor aztán csoda történt,
minden felhő leesett,
kis pacsirta enni tudott,
mert az eső sem esett.
 
Ettől kezdve minden reggel
kék ég csak úgy ragyogott,
és akkor a kis pacsirta
mindig jól is lakhatott.
 
Látod kicsim:- azért van ez,
hogyha sokszor kék az ég,
ha szomorú a kis madár,
angyalka az visszatér.