Maci és a méhek

Kicsi maci jól elfáradt,
lassan el is alszik,
eszik is majd pár falatot,
és iszik egy bambit.
 
Jól is lakott, nem is szomjas,
lett egy furcsa álma,
nagy sietve odafutott,
mert a kaptárt látja.
 
Mézet enne, de nem lehet,
megcsípik a méhek,
jajj, az orrom,fáj most nagyon
sok fullánkot érzek.
 
Sírva fakadt, a sok fullánk,
jajj, de nagyon éget,
szabadulni, hogy is tudok,
mi vet ennek véget.
 
Jön az anyja nagyon siet,
ecetes ruhával,
jaj, kicsinyem már ne sírjál,
eztán nem is fájhat.
 
Megszereti, megöleli,
az álmának vége,
hisz az ágyban anyukával,
és nincsen ott vész se.
 
Elmeséli az anyjának,
álmában mit érzett,
hogy nem tudott mézet enni
szurkáltak a méhek.
 
Pedig ő csak egy kicsike
mézet akart enni,
de sok méhe nem engedte,
hogy ő tudjon venni.
 
- Figyelj kicsim a kaptárban
bent van a sok méhe,
a sok mézet odagyűjtik,
legyen nekünk télre.
 
Jön egy bácsi, felöltözve,
nagy védőruhában,
így szedi ki a sok mézet,
beteszi nagy kádban.
 
Kipörgeti a lepényből,
így lesz az szép tiszta,
de a tálcát visszateszi,
ez az ő nagy titka.
 
Lesz ám sok méz a kaptárban,
ha gyűjtik a méhek,
ha sok virág lesz a fákon,
és nem fúj a szél sem.
 
Látod, kicsim, a kaptárhoz
ezért ne is nyúljál,
ha sok méhe majd rajozik,
akkor inkább bújjál.
 
Mert hogyha ők megéreznek,
majd mindegyik támad,
a sok fullánk beléd kerül,
az ám bizony fájhat.
 
Beteg lehetsz,meg is dagadsz,
doktorokat várod,
addig, amíg nem érkeznek,
nem is lesz majd álmod.
 
Ha megjegyzed, amit mondtam,
nem is kell majd félned,
nem csak télen, még nyáron is
ehetsz majd sok mézet.
 
De most kicsit aludj vissza,
még hosszú az éjjel,
aki hallja, az is alszik,
mert mesémnek vége.