Kiscsikó kalandja

Volt egyszer a nagy világban
szegény, kicsi két tehén,
járták ők a hosszú utat,
hátha lesz kis eleség.
 
Mentek, mentek, mendegéltek,
de étel az nem akadt,
megláttak egy kicsi csikót,
nagy vidáman, csak szaladt.
 
Odaért a két tehénhez,
néktek mi a bajotok,
őnekik a könnyek hulltak,
mert nem voltak boldogok.
 
Éheztek ám már régóta
nem volt nékik eleség,
alig bírtak már ők menni,
hát enni is kéne rég.
 
Észrevette kicsi csikó,
hogy ők nagyon éhesek,
odahívta árokparthoz,
hogy ott füvet egyenek.
 
Nagyon lassan odaértek,
ettek füvet eleget,
lepihentek és álmodták,
hogy most vannak jó helyen.
 
Amikor lám felébredtek,
még ott volt a kis csikó,
játszottak is nagyon sokat,
kiabálták,halihó.
 
Ettek ismét, mennyi kellett
aztán lassan ittak is,
megmaradtak már így hárman,
barátságuk nem hamis.
 
Ahogy lassan esteledett,
az idő is hűvösebb,
kellene már egy kis tető,
még ha kicsit szűkösebb.
 
Így szólalt a kicsi csikó:
- gyertek velem,most haza,
ott van nekem egy istálló,
nem is szűkös, lám laza
 
Befértek még ti is ketten,
kaptok enni, inni is,
megmarad a vidámságtok,
örül majd a gazdi is.
 
Odaértek, be is mentek,
megérkezett gazdi is,
nézett, hogy tán nem jól látott,
von ott kettő másik is.
 
Ő meg lassan gazdihoz állt,
bemutatta két tehént,
hogy ők ott kint nagyon sírtak,
nem volt velük nagy tehén.
 
Házigazda simogatta,
jól tetted ezt kis barát,
hogy ide vezetted őket,
nem hagytad csak odaát.
 
Hozott ételt,meg vizet is,
pihenni is tudjanak,
szólt is nekik nagyon szépen:
- ezután ott lakjanak.
 
Így éltek ők eztán négyen,
nagy vidámságban voltak,
és ezután istállóból
már köszöntek a Holdnak.