Kicsi mókus szerencséje

Kicsi mókus felmászott a fára,
de a diót sehol nem találta,
elkezdett hát jobbra, balra nézni,
de azt ám tán még maga sem érti.
 
De egy nagy fát meglátott lám távol,
odafutott de semmit sem látott,
meglepődött, hogy azon nincs semmi,
vajon mit fog ő majd délben enni.
 
Akkor aztán elrepült egy vércse,
odaszólt, hogy ott lakik egy nénje,
őnála már sok mogyorót látott,
siránkozva szegényke csak áll ott.
 
Nem tudja a mogyorót feltörni,
ki fog néki ezért idejönni,
és akkor egy kis mókust meglátott,
rózsaszínnek nézte a világot.
 
Kicsi mókus, ha feltöri néki,
akkor aztán ebédet is készít,
feltöröm én bíz azt mind majd nénje,
tudom én azt,ebéd is lesz érte.
 
Fel is törte az egészet délre,
az ebédet kapta, bár nem kérte,
hálálkodott, hogy kapott ebédet,
szemein is a könny már feléledt.
 
Azt mondta lám szegény, öreg nénje,
gyere hozzám holnap is ebédre,
sütök néked mogyorós kalácsot,
finom lesz ám,azt magad is látod.
 
Ebédelni úgy fogok majd jönni,
ha holnap meg diót kell itt törni,
azt a spájzban odatette félre,
meg is töri azt ám holnap délre.
 
Ezután már ők így együtt élnek,
és ketten tán többé sosem félnek,
a dió is mindig fel lesz törve,
málnásüveg állandóan töltve.
 
Estére az öreg nénje fáradt,
kicsi mókus készít néki ágyat
így alszanak ezután már éjjel,
a mesémnek ezzel vetek véget.