Keserű hajnal / Anya hiánya

Könnyeket ejt korán a keserű hajnal,
most tétován, némán, de valamit kutat.
Egy kisleány szomorún keresi utat,
anyját megtalálja, de útban egy lakat.
 
Nem érheti el, lelke az égre szaladt,
testét föld takarja, de fentről még üzen.
Kicsúszott kezekből, így nem gyújthat tüzet.
Valaki vétkezett és az lett a veszte,
szomorún,lassan fájó halállal maradt.
 
Nem értheti ezt még a kicsinyke gyermek,
nem látja többé, anya nincsen már közel.
Hiába várja, vagy fájón toporzékol,
sehol egy kéz, amely még szorosan ölel.
Távol szomorú dal, mint halotti zene.
 
Remélem felnő Ő is egyszer majd nagyra,
szíve megnyugszik, kerüli majd a harag.
Érzi a hiányt, egy szót, szívében marad.
Ki segítő kezeket elhúzta félre,
lelke örökre mélyen, földbe süllyed el.

Egy fiatalon elhunyt édesanya emlékére.