dobosigyorgy blogja

Szállj, csak szabadon szállj,
most már tényleg ne állj,
egyszer csak visszatérsz,
néha úgyis kitérsz.
 
Ahogy évek múlnak
közben lángok gyúlnak
ugye, Te is nézed,
azért mindig véded.
 
Lássál, de jól lássál,
vigyázz meg ne fázzál,
mert még nincsen késő,
nem lehet a végső.
 
Reggel kakas ébreszt,
mindig új reménnyel,
hogy Te visszaszállsz már,
és a szív se fáj már.
 
Szállj, csak visszaszállj már,
többé már ne fázzál,
többé nem lesz itt tél,
búcsút Te se intsél.

Szeles, sötét éjszakában
elrepült a kismadár,
mire reggel felébredtem,
már az régen messze járt.
 
Repülj vissza, nagyon gyorsan,
hajtsd erre a szárnyaid,
ha visszatérsz a hazádba,
a boldogság nem hagy itt.
 
Visszatértél szép madárka,
elhoztak a szárnyaid,
eltűnhet így már a bánat,
a boldogság itt lakik.
 
Éljünk tovább boldogságban,
többé soha meg ne szökj,
ilyenkor még majd a Nap is
korán reggel ránk köszön.

Járnám én a nagy Világot,
pénzem ahhoz túl kevés,
így eljutni valahova,
hát nagyon nehéz.
 
Járom már a nagy Világot,
azt én álmodom,
zsebem tele van már pénzzel,
így sem változom..
 
Felébredek az álmomból,
sorsom végig elkísér,
ébren nem lehetek gazdag,
bármit is ígér.
 
Jöhetne már nagy szerencse,
lottón egy kis nyeremény.
de ha nem veszek egy lottót,
nincs rá nagy esély.
 
Nem bízom a szerencsében,
inkább tovább álmodom,
keresek egy újabb álmot
úgysem változom.
 
Ne is legyek már dúsgazdag,
így nyugodtan alhatok,
nem zörögnek ablakomnál,
kik nem angyalok.

Elindultál szép hazádból,
lásd milyen a nagy Világ,
Lehetsz Te bármilyen távol,
idegen,ki járni lát.
 
Arra is van sok sok ünnep,
lehet másnak ragyogó
de szívedben felhők ülnek,
Néked az nem csillogó.
 
Boldogságod megtalálod,
de a lelked visszajár,
vagy szívedet tán bezárod,
mert az Tőled messze már.
 
Lehetsz a hazádtól távol,
de az Téged visszavár,
a lelked már mindig gyászol,
mert a szíved sírva jár.
 
 
Bármilyen is lehet most már,
a Te hazád visszavár,
tudja, milyen is a honvágy,
aki elment, vissza vágy.
 

Magányos utamat már régóta járom,
keresem, kutatom az én boldogságom,
akárhogy keresem, sehol meg nem lelem,
merre lehet vajon, én őt megkeresem.

Pacsirta madárka mutass utat nékem,
hogy a fáradt lábam melyik útra térjen,
keresem, kutatom, csak véled találom,
te tudod merre van az én boldogságom.
 
Pacsirta madárka, segítsz ugye nékem,
hogy a fáradt lábam már nyugodni térjen,
kell, hogy az pihenjen, szív meg ne hasadjon,
bánatom elmúljon, boldogság maradjon.
 
Mutasd az utamat, hogy már meg is leljem,
túl nagyon sokáig én már ne keressem,
fáradt már a lábam, szívemben a bánat,
meddig is lehetek így a nagy világnak.