dobosigyorgy blogja
VersHajótörött
Hallgatok némán,
fújják a hangot,
kik fogják húzni
a vészharangot.
Lehet majd zátony,
nem veszik észre,
talán majd máskor
megy feledésbe.
A hajó siklik,
egyszer csak vége,
és egyet ugrik,
tűnik a mélybe.
Emberek úsznak,
csak minél messzebb,
búcsú az útnak,
intenek egyet.
De még jól jártak,
nem veszett senki,
világot látnak,
busszal kell menni.
A vészharang is
alszik most mélyen
a Nap is nyugszik
ott fent az égen.
Te dönts!
Ha igazi társra vágyol,
ne nézzed az iskolát,
mert nem tudod, hogy mi táncol
a szívében odaát.
Nem tudhatod, sok tudomány
és a papír mennyit ér,
lehet, hogy majd repül tovább,
egy ártatlan kisegér.
De, ha tán még az sem elég,
nagykabát is lezuhan,
emeletről repül feléd,
utána, még ami van.
Papír nélkül bizony jöhet,
belőle a szeretet,
lehet nem lesz ő nagykövet,,
de védi a szívedet.
Lehet ám ez fordítva is,
mérget erre ne vegyél,
melyik igaz, vagy a hamis,
megtudod, ha veled él.
Ezért hát az embert nézzed,
ne pedig mit dolgozik,
úgyis érzed, szeret Téged,
és örökké boldogít.
Vándor
Porszemet elfújta szél,
de mégis csak visszatér,
jő egy újabb áldomás,
itt van a végállomás.
Ne szólj!
Ne szóljál semmit, ha hallod a hangot,
mert nem húzták még meg a vészharangot,
megy ám a szöveg, de nem veszik észre,
hogy azt Te hallod, csak mégsem szólsz érte.
Jobb ezt ilyenkor tán talonba tenni,
Nekik a sors fogja majd visszaadni,
de nem tudják még azt, mi ami fájhat,
mikor majd egyszer az élet is fáraszt .
És akkor látod majd szenvedni Őket,
várhatják azt is, hogy mit kapnak Tőled,
kapnak majd akkor is, egy jó nagy semmit,
sajnáló érzést, hát talán csak ennyit.
Majd gondolják végig, mi ez a fáma,
az élet végén majd, kinek, mi járja
Anya!
Nem tudom mondani,
anya én szeretlek,
testem a föld alatt,
mert rég eltemettek.
Nem tudlak ölelni
kicsi kis kezemmel,
súgni a füledebe,
még mindig szeretlek.
Én hiányzom Néked,
már fentről figyellek,
könnyező szemeddel
még így is szeretlek.
Értem most pénzt adnak,
Ők nem is szerettek,
de azzal nem oldják,
hogy engerm feledhess.
De vérző szíveddel
én így is szeretlek,
tudom, hogy engemet
már sosem felejtesz.
Olvastam egy újság címlapján,hogy Angyalkáért a vörösiszap áldozatáért 32 milliót ítéltek meg.Nagyon felháborított,hogy pont Anyáknapjára tették közzé,mikor az anyának ilyenkor még jobban fáj a gyermeke elvesztése.