dobosigyorgy blogja

Vers
dobosigyorgy•  2016. július 6. 20:37

Múló magány

Valaki jár ott, sötét a város,
de mégis hazatalál,
nem várja senki, így is kell menni,
a szíve úgy kalapál.
 
Múlnak az évek, gyűlnek a fények,
valaki várja talán,
hosszú az utca, ezt ő is tudja,
egyszer csak társra talál.
 
Fénylik a téren, gyűrű a kézen,
megvan, ki vár már reá,
ez már nem semmi, így kellett lenni,
főzi a forró teát.
 
Puha az ágy is,forró a nász is,
két szív már így kalapál,
boldog az élet, szerelmes lények,
nem győzi le a halál.
 
Öregek lesznek, együtt meglesznek,
ajtó is nyílik talán,
közösen járhat,lassan már fárad,
párjában kincset talál.

dobosigyorgy•  2016. május 15. 19:51

Álomkép


Van egy álmom, csupa kék,
az élet ott csodaszép,
nincsenek rossz emberek,
sem pityergő gyermekek.
 
Nézem én a kék eget,
van, ki fentről integet,
ők az égi Angyalok,
szeretettől áradók.
 
Jönnek arra mások is,
nézik, hogy mit látok itt,
velem együtt figyelnek,
nem tudják, mit kémlelnek.
 
De az égi Angyalok,
látják, hogy én itt vagyok,
és csak nékem felelnek,
ők, hiába figyelnek.
 
Érzik, hol a szeretet,
őszinte az ki lehet,
bársonyban szőtt Angyalok,
nékem szórnak csillagot.

dobosigyorgy•  2016. január 14. 20:12

Születésnapi köszöntő

Fent az égen kismadár
viszi ezt a szépet,
hogy a kicsiny életed...
sosem vessen véget.

Köszöntelek Téged így,
tiszta szeretettel,
legyen ami boldogít,
könny ne legyen egy sem.

Leszállott a kismadár,
arcodat simítja,
rózsaszálat boldogan
a kezedbe adja.

Legyen ez a Te napod
és még sok-sok másik,
az igazi boldogság
soha el nem vásik.

dobosigyorgy•  2016. január 1. 20:37

Szívvilág

Ha két szív egyszerre dobban,
pedig egymástól távol,
a lelkek összeforrnak,
szeretet ez a javából.
 
Nem kell, hogy melletted üljön,
sem az, két karja ölel,
lelki érzés az gyűljön,
hisz nincs hozzád közel.
 
Hiába nincs hozzád távol,
ha Ő nem reád figyel,
múlt minden a varázsból,
válladon sors, amit cipelsz.
 
Melyik van tőled most távol,
ha két szív együtt dobog,
vagy ki tűnt a varázsból,
és többé hozzád nem kopog.

dobosigyorgy•  2015. augusztus 25. 21:09

Kőszív

Hogyha nézed, nem látsz semmit,

csak egy kőszívet,

de őbenne ami rejlik,

nem szól senkinek.


Mert a szív az belül hasad,

és nem kívülről,

ha őneki gondja akad,

nem lehetsz tükör.


Ezért hiszed,hogy a kőszív

csak egy kődarab,

nem lehet belőle kőhíd,

gyorsan szétszakad.


Hogyha látod, tán sajnálod,

azt a kőszívet,

érzéseit úgysem látod,

nem rajzol ívet.


Nem látsz semmit, hogyha nézed,

őt nem értheted,

bármit mondasz, ne is kérjed,

nem felel neked.